Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

hetett, a nehéz kő alá tolta, a kisebb követ betolta a bot és a föld közé és lenyomta a bot külső végét. Nyomást gyakorolt tehát, amely ellentétes volt a kőnek adandó iránnyal, és a kő, viszonylag kis erőkifejtéssel, fel­emé lhetővé vált. Az ember felfedezte as emelőt. Később matematikusok és fizikusok elemezték és kiszámították ezt a folyamatot és az emelő elve tudományos alapot is nyert. Feltehető, hogy ősünk, mielőtt eredményre jutott volna, sokáig kutatott, hogy kísérletei eredményesek legyenek. Talán napokig, éve­kig, vagy évszáza­dokig. Kíséreljük meg rekonstruálni munkáját és kutatá­sait. Elképzelhet­jük, hogy a kiseb­bik követ valami­lyen tetszés sze­rinti ponton tolta a bot alá, ahogy azt az oldalsó raj­zon láthatjuk.Mint­hogy tudta, hogy ereje csődöt mond a kő felemelése köz­ben, ösztöne azt súgta neki, hogy a nehézséget az ellenkező oldalról ra­gadja meg. Ahhoz, hogy a követ felemelje a földről, a föld ellenében gyakorolt nyomást, vagyis a bot külső vé­gére. Ennek az előnye az volt, hogy karja erejéhez hoz­záadta testének súlyát is. Az eredmény azonban nem volt valami bizonyitó ere­jű, a kő nem engedett az emelésnek; Így hát közelebb tol­ta a kis követ a súlyhoz, hogy az támaszpontként szolgált a föld ellenében, és megállapította, hogy minél közelebb

Next

/
Thumbnails
Contents