Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

került a támaszpont a súlyhoz, annál inkább növekedett az Ö ereje. Az emelő példája az ellensúlygyakori

atok alapja. Az első gyakorlat valamely fiktiv nehéz súly,

t

éldául könyvekkel teli bőrönd felemeléséből áll: Mint néző láttam néha, hogyan cipelt a szinész a szinpaaon bőröndöt ós hogyan kísérelte meg, hogy mimikája ós testtartása segítségével kifejezze, milyen nehéz számára ennek a bőröndnek a cipelése. A szinész meghajol a bőrönd súlya alatt, mint ahogy meghajlik a gyerek súlya alatt földre húzott faág. A szinész különös tartása engem arra a következtetésre vezetett, hogy a bőrönd, amelynek a zsúfoltság benyomását kellett volna keltenie,a valóságban üres volt, és a szinész nagyon ügyetlenül kísérelte meg - anélkül, hogy előzőleg tanulmányozta volna a nehézkedés es az egyensúly törvényeit -, hogy a suly benyomását keltse. Eközben ugyanolyan kényelmetlenül éreztem magam, mintha valamely műalkotás ügyetlej- reprodukcióját látnám. Honban származik ez a tévedés? Az "emelés" folyamatának konkrét megfigyelése bizonyltja, hogy lehetetlen súlyos tárgyat cipelni akkor, ha testünket a súly oldalára hajlítjuk. Súlyos bőrönd cipelése közben a test a súllyal ellentétes oldalra hajlik és ellennyomást gyakorol a súlyra, ellensúlyt, amelynek tengelye a középpont, támaszpontja pedig a medence és a két láb. Az emelő már emiitett példájánál a nyomást gyakorló erő kivülről érkezik. Ennek a szerszámnak a segítése nélkül tehát a testnek kell olyan erőt teremtenie, amely hatalmasabb a saját erejénél és amelyet hozzá kell fűznie saját erejéhez, hogy legyőzhesse a tárgy nehézségi erejét. Hol találja meg ezt az erőt? önmagában, a saját súlyában, vagyis egy hirtelen aktiwá váló passziv elemben. A test ez esetben átveszi az emelő tevékenységét és a tá-