Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

ELLENSÚLYOK Az ellensúlyok gyakorlatai as emelést, a tolást, a húzást és a huzatást ölelik fel* Ezek a gyakorlatok a pantomimikus technika legfontosabb ágát képezik. A legmagasabb í'okon t lemzik az ember harcát a saját nehézkedési ereje ellen, az inaktiv és aktiv erők ellen, amelyek szembeszegülnek vele és amelyeket le kell győznie, hogy éljen és hogy életben maradjon. Ezek a gyakorlatok olyan problémákat tárnak a tanítvány elé, amelyeket meg kell oldania ahhoz, hogy elérje a teste fölötti tökéletes uralmat; itt ugyanis fellépnek az egyensúly, a feszités és a lazitás kérdései. Ennek a munkának a folyamán tudatában kell lennie természetes erőkészletének, ezt az erökószletet mérlegelnie kell a megkivánt eredmény szempontjából, és lokalizálnia kell izomfeszültségét. Kínosan pontos megfigyeléssel és a természetes mozgásnak a maga dinamikájában és ritmusában való elemzésével kell megtalálnia, as emberi mozdulat valódiságán túlmenően, a mozdulat formáját és stílusát. Az emelő A legrégibb időkben az ember egy napon szembetalálta magát többek között azzal a problémával, hogy el kell mozdítania egy nehéz követ* Ez a kő olyan súlyos volt, hogy az emberi erő önmagában nem volt elegendő a felemeléséhez* Az ember eszközt keresett ereje megkettőzésére, és a rendelkezésére álló legprimitívebb szerszámot választotta: ez minden bizonnyal egy tűzben megedzett bot volt, meg egy kisebb kő* Ezt a botot, amennyire csak le-