Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A felületek

A padlóval párhuzamos felületek: "Az önálló kéz" Két kezemet laposan ráhelyezem egy asztalra oly módon, hogy a kéz a testtel derékszöget alkosson. Most a fiktív asztal felszínén oldalirányba tolom el változatlan távolságban tartott két kezemet. Egyidejűleg három dologra kell figyelnem* 1. Az asztal felszínének a pontosságára. 2. A két kéz közötti állandóan egyforma távolságra. 3« Hogy a két kéz derékszöget alkosson a testtel. A vízszintes felületet is,csakúgy, mint a függőleges felületet, a két kéz ábrázolja, miközben a kezet a testtől idegen, meghatározott felületnek és Iránynak engedelmeskedő tárgynak tekintjük (Î. rajz)• A gyakorlat leírását 1. Vibráló toc-ban (a laza kéz lehullik a felületre, közben az ujjak vibrálnak, majd előrenyúlva tocban fejezik be a mozdulatot) érinti meg egyidejűleg a két kéz, a középpont magasságában, a felületet. 2. A párhuzamosan egyforma távolságban nyugvó két kéz balra tolódik a felületen, addig a pontig, ahol a két kinyújtott kar maga utón vonja a felsőtestet. A láb megtámasztotta felsőtest, amenynyire csak tud, meghajlik. 3. Vibráló toc; a felsőtest a kiindulópontba huzza vissza a két kezet. A gyakorlatot ugyan Így végezzük jobboldalra is. Rövid tartás huzza alá az uj cselekvést megelőző és vibráló toc-kal bevezetett mozdulatot. Vissza kell itt emlékeznünk a színpadi valóságot megteremtő természetellenes mozdulat elvére. Minél messzebb távolodik a kéz a testtől, annál mélyebbre kell, hozzá viszonyítva,süllyednie, minthogy a természetes mozdulat a testhez viszonyítva kört ir le és nem egyenes vonalat. A tanítványnak, a pedagógus ellenőrzése mellett, el kell sajátítania az ér-