Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - A pantomim jelene

res iskolát jalanti (legalábbis az én ismereteim szerint) , hanem, mindenekelőtt, korunk egyik tipikus megnyilvánulása is - példásan illusztrálja, hogyan születik ujjá, a jelen szellemi áramlataiból, egy ősrégi művészet. Ezért kell ennek az iskolának elmélkedéseink középpontjába kerülnie. 1925-ban kezdődik. Decroux Jacques Copeau egyik tanítványa a Vieux-Colombier-ban. Ebben az Iskolában uj színészt teremtő elvek bontakoznak ki: testi játék maszkokban, akrobatika (Fratellini tanítja) és "le mime". À mai nagy színészek ennek az iskolának köszönhetik egyéniségüket - nemcsak Decroux, mások is foglalkoztak pantomimmal: Chancers!, Grenier és Hussenot, Jean Dasté. im Decroux volt a "mime pur" megteremtője. Ami Copeau-nál és Dullinnél a tökéletes színész kialakításéra szolgáló eszköz volt, nála önálló célt nyert: a "mime pur" már csak a testtel beszél. Decroux egész életét ennek az uj testbeszédnek a kidolgozására szenteli. 1925-ban Jacques Copeau műkedvelő csoportjában kezdi pályáját. 1950-ban rendezi feleségével együtt első előadását: A primitiv élet (La vie primitive) elmen. 1931-ben, az Atelier iskolájában (Dullinnél) össszetalálkozik Barrault-val, a fiatal kezdővel, aki bekapcsolódik Decroux munkájába, és ettől kezdve vele együtt propagálja az uj művészetet. Az első pantomimikus előadásokat Barrault az Atelier és a Théâtre Antoine színpadán rendezi: 1935: Egy anya körül (Autour d'une mère); 1937: Cervantes: Humance

; 1939: As éhség (La faim). 194-l-ben Decroux iskolát nyit és - kisszámú közönség előtt - néhány előadást is rendez. Plasztikai sebé as et (Chirurgie esthétique), Utolsó hódítás (Dernière Conquête) , As emberek ut ja a földön (Fassage des Hommes sur la terre)

•