Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)
KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - A pantomim jelene
1942-ben visszavonul, nem tart több előadást és teljesen gimnasztikája kidolgozásának szenteli magát. Negyvenhárom éves ekkor - és az elhatározás bizonyltja, milyen következetes, ha munkája elmélyítéséről van szó. Lemond a nyilvánosság tapsáról és aszkétaként dolgozik. Mégis, ebben az időben indul útjára az ő hírneve és ezzel együtt a pantomim népszerűsége is* 1943-ban, Barraulb- À val együtt megalkotja a Szerelmek városa pantomimjait; ezek ismertetik munkáját elsőizben a nagy nyilvánossággal. Ugyanebben az évben,Barrault megrendezi Paul Claudel Selyemcipó cimii drámáját és benne pantomimot alkalmas. 1949 óta Decroux minden évben külföldön van; tanfolyamokat vezet Amsterdamban, Tel Avivban, Milánóban, Stockholmban, Zürichben, Oslóban, New Yorkban. A párizsi iskolát időlegesen fia, Maximili en veszi át. A kis lakás a Rue de Gergővie-n azóta az egész világ találkozóhelye. Miközben tanítványai, elsősorban Barrault és Marceau, Európában, Amerikában és Ázsiában terjesztik a pantomim hírnevét, miközben őróluk könyveket Írnak és filmeket készítenek, a "mime pur" öreg mestere a világ minden részéből képez fiatal színészeket, akik az ö tanításait keresik. Következetes marad és visszahúzódó lemond arról a sikerről, amellyel a nagyközönség tanítványainak adózik, tovább dolgozik a test analízisén, aszkéta és kutató teoretikus, as uj színház filozófusa. Nem véletlen, hogy Etienne Decroux elméleti tanfolyamain minduntalan Banville-t, Gide-et és Valéryt idézi* Éppannyira rokon a francia lira nagy formalistájával, mint az analitikus Gide-del, vagy a mallarmé-i "poésie pure" követőjével és betetőzőjével* Decroux a test purista ja (az olyan kifejezéseket, mint "formalista", "purista", itt a sok kritikában hozzáragasztott me 11 ék zönge nélkül alkalmazzuk!); ahogy Mallarmé vagy Valéry a "poésie pure N-t tette magáévá, ugy teremti meg ő a "mime
