Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A díszlettervező
A mester ennek ellenére nagyon elégedett volt a vázlattal, amely oly kitünően eltalálta saját elgondolását. Golovinban a rendező éppen azt kapta meg, amit kivánt magának. Az érdekes, életszerű és friss beállítások pedig ezután önmaguktól születtek meg.Sztanyiszlavszkij azt kérte, hogy "keritsék el" a színpadon Golovin vázlatát és azt javasolta, hogy játsszák el a jelenetet etűd formájában. A "támaszpontokat" a beállításokhoz maguk a színészek teremtették meg rögtönzéseikkel; a gróf számára emelvényt állítottak, ők maguk pedig, a hulladék-halmazokat felhasználva, a hordókon és a padokon helyezkedtek el. így a rendező és a színészek fantáziáját Golovin díszlettervező fantáziája pezsditette fel. Végezetül az etüd-formában született beállításokat kidolgozták és az előadás eszmei elgondolásának megfelelően kicsiszolták. Az tehát, hogy a diszlettervező hogyan oldja meg az előadás művészi képét egészében, és milyen eszközökkel és fogásokkal él minden egyes jelenet művészi képének feltárásánál, teljességgel a drámai mü tartalmától, költői természetétől és a darab szerkezeti felépítésétől függ. S megint csak a darab stílusbeli sajátosságaiból és az előadás eszmei-művészi elgondolásából kiindulva lehet eldönteni minden egyes esetben az építészeti megoldású díszletek kölcsönös viszonyát és kapcsolatát a festői megöldásuakkal. A jelenet vagy a felvonás művészi képének keresésében,a sablon és a szokványos megoldás elleni harcban a rendezőnek mérhetetlen bátorságra van szüksége. A diszlettervező fantáziáját nem korlátozhatjuk az első lépésektől kezdve a beállítási pontokra vonatkozó kapkodó és túlságosan "gyakorlatias" elképzelésekkel. A L.1 ubov Jar óva .ián végzett munkánk során Sifrin díszlettervezővel- 97 -
