Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A díszlettervező

A beállításokhoz alkalmas "kedvező támaszpontok" problémája Sztanyiszlavszkijt a díszlettervezővel végzett egész közös munkája során nyugtalanította. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a közös munkát ilyesfajta követelmények támasztásával kezdte.

A jelenet művészi képe és atmoszférája az ő szemében elsőrendű fontosságú volt. A díszlettervezőtől csak akkor "rendelte meg" az úgynevezett tervezési helyeket és "támaszpontokat", miután a díszlettervező alkotó kezdeményezése az előadás eszmei-képi megoldásának fő vonalait illetően már megmutatkozott,

Sztanyiszlavszkij nagyszerűen megértette,hogy a díszlettervezővel szemben támasztott időelőtti technikai vonatkozású követelmények nemcsak a díszlettervező, hanem a rendező alkotó fantáziáját is elapasztják.

Sztanyiszlavszkij közös munkája Golovin díszlettervezővel a Figaro házassága esküvő-jelenetén - amelyet Gorcsakov ir le már említett könyvében - példaként szolgálhat rá, hogy várta ki a rendező türelmesen a díszlet helyes megoldását anélkül, hogy szájába rágta volna a díszlettervezőnek a maga ötletét.

A rendező háromszor is visszaadta a díszlettervezőnek a vázlatokat,mert véleménye szerint azok alapjukban helytelenek, túlságosan elegánsak és festőiek voltak Suzanne és Figaro házasságához, amelyet Almaviva gróf akarata ellenére volt kénytelen megrendezni.

Golovin végül beküldte utolsó tervét, amely az udvarnak egy fehér kerítéssel elkerített részét ábrázolta, benne egy halom fahulladékkal - széttört bútorokkal, hordókkal, padokkal stb. Golovin vázlatában Gorcsakov tanúsága szerint egyáltalán nem voltak olyan "támaszpontok", amilyeneket Sztanyiszlavszkij azelőtt úgy szeretett előkészíteni.- 96 -