Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A rendező elgondolása
tését is kigunyolják és az olyan unalmas ideológiai fontolgatások közé sorolják, amelyek a nézőteret állitólag ásításra ingerük. Az ilyen művészeti üzletemberek jelszava az érdekesség. El nem tudják képzelni, hogy a fantázia nagy gondolatokat is szülhet. Ha a rendezőnek és a színésznek nem lángol a szive, ha a darab eszméje nem izgatja őket igazán, akkor nemcsak hideg, a nézőt közömbösen hagyó, hanem eszmei alapjukban is hazug előadások 'születnek. A mi művészetünkben, hogy Flaubert szavaival éljünk, "a szív elválaszthatatlan az észtől; aki elválasztja őket egymástói,annak sem szive, sem esze nincs." Miközben minden módon hangsúlyozzuk az elgondolás alapvető jelentőségét a rendező munkájában, arról se feledkezzünk meg, hogy az elgondolás hosszas erőfeszítések öazazesitett eredménye. Ezek az erőfeszítések egyszerre tapintatosak és kitartók. Eleve el lehet mondani, hogy sok érdekes elgondolás nem valósult meg és elveszett csak azért, mert a rendező egyenest, vaktában vágott neki a megvalósításnak. A darabon végzett munka frontális támadással, azaz rögtön a csupasz végeredmény megrohamozásával kezdődött. Az előadás elgondolása bizonyos mértékig egy katonai hadművelet tervére emlékeztet: egy ideig titokban tartják a színészek hadserege előtt, gondosan felkészülnek rá, részletesen kidolgozzák és gondosan végrehajtják; a végrehajtók szempontjából megvan a maga stratégiája és taktikája. A művész akkor számíthat igazi, maradéktalan győzelemre, ha az elgondolás és végrehajtása méltó egymáshoz.- 72 -
