Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A rendező elgondolása
ahol nem ie lehetnek a nézők között Meluzov-tlpueu diákok. Egy mulatóhely légkörében Nyegina létezése elképzelhetetlen. A központi figura, Nyegina lelkeeülteége ée fiatalsága döntő tényező. Ha ez nincs meg, ha nincsenek tehetségek ée nincs forró szeretet a ezinház iránt, akkor a darab azonnal prózai megvilágításba kerül s igen kétséges kicsengést kaps lám, Nyeginát felfalta a nyomor! Elege volt az éhezéssel vegyes, őrömtelen színházi tengődásből, anyja is arra igyekszik rávenni, legyen Velikatov szeretője, hogy véget vethessen a nyomorúságnak és a jogfosztottságnak. De akkor Meluzov is, aki harc nélkül engedi át Nyeginát, emberi méltóság és önérzet nélküli,ostoba csodabogárrá válik. A társadalmi kép hü lesz ugyan, de ezzel az eszmei művészi mérleggel a darab bemutatása a mi korszakunkban elveszti társadalmi értelmét és a klasszikus müvet megfosztjuk mély lelki jelentőségétől. Hiszen nálunk már rég nincsen kapitalizmus, a színésznők tisztességes munkával is megkeresik kenyerüket és nem kénytelenek eladni magukat "hódolóiknak". Mindennek csak történelmi-ismeretterjesztő jelentősége lesz. Valóban ez a helyzet? Nem, a Tehetségek és hódolóik tartalma ennél sokkal mélyebb. Napjainkban nem árt újra meg újra átgondolni a művészet szerepét és jelentőségét, és elsősorban müvészifjuságunk viszonyát a művészethez. A rendezők és a színészek gyakran öntudatlanul és nem szándékosan kanyarodnak igy el a drámai mü igazi lényegétől. Tévedésük leginkább, mint már elmondottuk, a darab végső céljának sekélyes és pontatlan feltárásából, néha pedig a művészi munka túlságosan racionális felfogásából ered. Iparosmunka származhat a rendező restségéből, vagy ami még rosszabb, cinizmusából és kulturálatlanságából, amikor a "mit akarok elmondani..." kérdésének puszta felve- 71 -
