Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

Bevezető

Sok évvel ezelőtt megnéztem Csehov CsereanvéBkert-.lének színpadi előadását.

A napfényes, zengő tavasz beáradt az urasági ház hatalmas sarokszobájába, vidáman csengett a hazaérkező házigazdáék hangja, s mintha nyomukban a virágzó cseresznyefák is beléptek volna az óriási ablakokon.

Az emberek ösBzeölelkeztek, kapkodtak és Bírtak örömükben, majd elkezdődött a csendes, semmittevéssel teli élet.

Lopakodva közelgett a katasztrófa! az árverésen potom pénzért kelt el a cseresznyéskert. Ez a darab egyes alakjait elszomorítja, arra készteti, hogy passzív várakozással tekintsenek saját pusztulásuk elé, másokból viszont méltatlankodást és tiltakozást vált ki.

Eljött a nyár, A fülledt, szénaillatu nyári estéken az emberek unalmas bálokat rendeztek a Kék Duna keringő hangjai mellett. De az élet keresztüllépett rajtuk.

A felgyülemlett adósságok miatt végül is eladták a cseresnyéskertet. Jermolaj Lopahin vette meg, az egykori udvaros, azzal a szándékkal, hogy a kert fáit kivágatja és helyükbe nyaralókat épittet.

Elérkezett az ősz. A kertben csattogtak a fejszék, recsegve dőltek ki egymás után a fák. Az emberek ismét kapkodni kezdtek, csomagoltak, útra készülődtek... Ranyevszkaja és Gajev halkan,titokban zokogva bucsuzkodott a szülői háztól, a távolban pedig az uj életbe induló Trofimov és Anja fiatalos hangja csengett.

A régi, haszontalan élet köre bezárult.

Az előadás is mintha visszatért volna kiinduló pontjához. Ugyanaz a szoba,szinte ugyanazok az életritmusok,ugyanazok a hangérnyalatok; csakhogy már nem közelednek, hanem egyre távolodnak.

Mintegy utolsó dallamos akkordként hangzik a vén Pirsz megjelenése az üres, bedeszkázott ablaku házban. Ott pusztul el ő is, a házzal és a cseresnyéskerttel együtt.- 6 -