Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

Minél világosabban, önállóbban ée újszerűbben látja a rendező a darabban bemutatott életet, annál teljesebben tárhatja fel a cselekményt.

Ha Sztanyiszlavszkij a tervezett Othello-előadásban Brabantio házát nem a csatorna mentén, tehát vizen képzelte volna el, hanem valami téren, vagyis szárazföldön, akkor az előadás egész rendezői látomása másmilyen, banálisán teatrálisabb lett volna. Nem merültek volna fel képzeletében sem a gondolák, a maguk ritmikus mozgásával, sem a kikötők, a csörgő láncok, a vizbe csobbanó evezők és csáklyák - elveszett volna mindaz, ami a színészek számára egyezerre olyan frissé tette a daraDot, mint valami életből vett eseményt /jóllehet a történetemtudomány szempontjából a darab koholmány/. Ez az az ut, amely a klasszikus és a történelmi darabokban a konkrét, realista látásmódhoz vezet.

Ezzel kapcsolatban rendszerint egész sereg aggály merül fel, hogy a darab ilyen életszerű átérzése megölheti költői alapját és nehézkes, naturalista előadást szülhet. Lehetséges.Ilyen hiba nyilván elég sokszor fordult már elő a szinház történetében, de akkor sem vethet gátat a művész eleven képzeletének, annak a képességének, hogy elképzeléseit megvalósult realitásként lássa. Megint más kérdés,hogy ezek a látomások milyen szinpadi formát öltenek.

A rendezői elgondolásról az utóbbi időben sokat beszéltek és Írtak.

Az ember azt hihetné, hogy az eszmeiségnek a művészet alapjaként való elfogadása kizárja a koncepció szerepének és jelentőségének lebecsülését a műalkotásban. Ez azonban csak felületes szemlélet.- 63 -