Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

is, no meg makacsságból is éppen elég szorult bele.Első találkozásuk alkalmával Makrancos Kata arculüti Petrucchiót. A férfi híi marad elhatározásához, hogy megzabolázza Katát. "Szeget szeggel" - határozza el és ezért úgy tesz, mintha az ő természete még Katáénál is elviselhetetlenebb lenre.

Petrucchió éhséggel puhitja az asszonyt, megtöri ellenállását és "engedelmes cicává" neveli. Kata elmondja utolsó monológját, amelyben bevallja, hogy valóban makrancos volt, de most már megszelídült. Mindenki irigyli Petrucchiót és szerencsét kiván neki győzelméhez.

Ez a darab cselekményének fővonala, a mellékcselekmények pedig csak hangsúlyozzák és kiegészítik a fővonalat. Kata húga, Bianca a szelídség megtestesitője. Biancába beleszeret Lucentio, és feleségül is veszi a lányt, akinek jámborsága annyira elbűvölte.

Ezt a második párt - a szelid Biancát és Lucentiót - a darab mintegy szembeállítja a szakadatlan harcban álló Katával és Petrucchióval.

A darabot persze lehet igy is értelmezni. A filiszter burzsoá kritikusok legtöbbnyire igy is értelmezték. Ebben a felfogásban adták nálunk is a forradalom utáni első években.

De ez lenne az igazi Shakespeare? Semmi kétség: nem igy van.

Shakespeare előtt volt már néhány változata ennek a darabnak. Shakespeare látszólag nem sokat változtatott a cselekményen, ennek ellenére azonban uj tartalmat tudott adni az alakoknak. Uj gondolatokkal és érzésekkel ruházta fel hőseit, s a világ drámairodalmának történetébe Shakespeare Makrancos hölgye került be, az előző változatok pedig kivétel nélkül elvesztek.

Mi ennek a magyarázata? Nyilván az, hogy valamennyi Shakespeare-előtti változat csakugyan a középkori feudális házirend szellemében tárgyalta a férj és a feleség kapcsolatát: a feleség rabszolganő, férje pedig az ur.- 58 -