Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

valóban igy gondolkodott és érzett. Ebben az egészben ter­mészetesen jó adag önáltatás is van. Hogy visszatérjek Shakespeare-hez, meg kell mondanom, hogy ebben a hatalmas alkotóban sokkal több van, mint első pillanatban gondolná az ember. Romeo és Julia tragikus szerelmének témáján keresztül Shakespeare mélyen és sokoldalúan mutatta meg kora emberét. Az élet nagy öröme - a szerelem - az egyik mozgató­ereje ennek a nagyszerű tragédiának. De nem mindig adatik meg az embernek, hogy - akár klasszikus darabról is - első olvasásra erős érzelmek ala­kuljanak ki benne, s még kevésbé foghatja fel azonnal tisz­tán a darab eszméjét. Néha csak fokozatosan érik meg az em­berben a darab okozta élvezet, s ez azzal függ össze, hogy behatolunk a mü szövegmélyének bonyolult szövevényébe. Mint rendező, én is igy jártam a Makrancos hölggyel.+ A darab első olvasása vagy elemzése alkalmával kez­detben a szerző látszólag konzervatív és korszerűtlen fel­fogása ötlik szemünkbe. Tulajdonképpen mi szükség van rá, hogy bemutassunk a mi szovjet közönségünknek egy darabot, amely a családi boldogság középkori elvét fejti ki: "Pélje pedig az asszony az ő urát"! Az egész cselekmény látszólag egy önfejű nő megzabolázására épül. Petrucchio, fiatal nemes előnyös házasságot akar köt­ni, 8 tudomást szerez róla, hogy volna egy gazdag, de saj­nos házsártos természetű menyasszonyjelölt. Alig várja, hogy összeakadjon vele, mert számára a nő megzabolázása a férfias sport egy fajtája. Csak ide a pénzzel, a többi iga­zán nem érdekes: majd olyanná neveli magának az asszonyt, amilyenre szüksége van. Petrucchio találkozik Katával, aki­nek nemcsak hozománya van jócskán, hanem esze is, szépsége +A darabot a Szovjet Hadsereg Színháza mutatta be. A díszleteket Sifrin tervezte. A rendező elképzelése és A diszlettervező fejezetekben szereplő rajzokat is Sifrin készítette.- 57 -

Next

/
Thumbnails
Contents