Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

dődik a nap, e e nappal együtt a Montague-k és a Capuletek híveinek megszokott marakodása.

Elkezdődik az előadás a szerelem nagy, elpusztíthatatlan erejéről... És végül elérkezik a tragikus fináléhoz.

A Capulet család sírboltja... Ott fekszik holtan Romeo és Julia... A kőlapok közül magányos kard mered elő. Ée mindezt felülről a rőt vérhez hasonló súlyos bibor borítja. ..

Vége az előadásnak, a Romeo ée Julia diadalmas szerelmének dala mostantól fogva áthatja a szovjet ifjúság életét is.

A viharzó shakespeare-i tragédia ilyen epikai felfogása váratlannak tűnhetett, de az előadás alapgondolatának egész későbbi kibontakozása természetesen összefüggött ezzel a kezdéssel és ezzel a fináléval. A tragédiának ilyesforma szemlélete senkire nézve sem kötelező, sőt, más darabokkal kapcsolatban az alapgondölat kialakításának a folyamata nálam is másképpen zajlott le.

Az előadás előkészítésén végzett munka bonyolult ée élő folyamata során, a színészekkel, a tervezővel és a zeneszerzővel való érintkezés következtében sok minden megváltozott, egy és más pedig teljesen el is tűnt az eredeti rendezői látomásból. A Forradalmi Színházban 1935-ben bemutatott mü szelleme, általános kicsengésének Jellege azonban olyan maradt, ahogy alkotó képzeletemben először megjelent.

Nagyon nehéz leírni a már lezajlott előadás elgondolását. Ez ugyanolyan, mintha az ember végigélné az életét, aztán lópésről-lépésre következetes sorrendben leírná minden gondolatát és érzését - és közben azt hiszi, hogy akkor- 56 -