Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

végső művészi katasztrófa felé. Az ilyen Írónak gyakran első darabja bizonyul a legjobbnak, mégpedig azért, mert ebben a szerző az átélt élmények hatása alatt állt és tapasztalatlanságában önkéntelenül arra törekedett, hogy müvében kevesebb legyen a kitalált elem. Ámbár az én nézetem szerint az első darab sikere és a következők bukása legtöbbször azzal magyarázható, hogy az első esetben a szerző minden erejét beleadta, mig a következőknél idő előtt úrrá lett rajta az önelégültség.

Legjobb, ha az első sikereket szerencsés véletlennek tulaj donitjuk,utána pedig még elszántabban, önmagunk tökéletesítésének még forróbb vágyával dolgozunk.

Ha a művész szivét nem tölti el izzó örömmel minden tett, ami az embert szolgálja, vágy nem fogja el szörnyű harag minden iránt, ami az ember életét elcsúfítja, akkor izgalmas művészeti alkotás sem Jön létre, mert a művész, miközben müvét alkotta, hideg maradt.

Eszményien fejeződik ez ki Puskin Prófétájában, majd zseniálisan tükröződik a címszerepet alakitó művész,Pjodor Saljapin szivében.

A drámaíróknak, a rendezőknek és a színészeknek a nagyszerű könyveken kivül, amelyekét kötelesek elolvasni, meg kell hallgatniok Saljapint a Prófétában; alakításában összpontosult mindaz az akarat és hatalom, erő éa tisztánlátás, amelyre a legszerényebb művésznek is szüksége van;- 46 -