Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

"Az angyal éles pallosát Szivembe mártva mélyre döfte.

Hogy fájó eebnyiiáson át Tüzes parázzsal színig töltse.

A test már félig holtra vált,

De hallja isten szózatát!

"Légy prófétám! És szent igémet A népek közt te prédikáld!"

Ha beszélhetünk a művészet lényegének és céljainak érzelmi felfogásáról, akkor itt,a puskini költészetben és a saljapini erőben mindez kézzelfoghatóvá, érzékelhetővé vált.

Miben is különbözik a rendező helyzete a drámaíróétól? A leglényegesebb különbség abban rejlik, hogy a darabot létrehozó drámairó képzelőereje elrugaszkodik a valóság eseményeitől és jellemeitől, mig a rendező és a színész alkotói fantáziája két benyomás kereszteződésétől lobban lángra!'egyrészt az elolvasott színdarabtól,másrészt az átélt dolgokra való emocionális visszaemlékezésektől, amelyeket a színdarab elolvasása keltett fel.

De a rendező ugyanúgy látja a megrendezendő előadást, mint ahogyan a szerző látta még megiratlan színdarabját.

Ragyogó példaként áll itt Sztanyiszlavszkij elbeszélése:hogyan fogant meg Makszim Gorkijban az Éjjeli menedékhely emócionális "magva". "Gorkij egyszer tüzbe jött és elmondta tervezett drámájának vázlatát. Éjjeli menedékhely, áporodott levegő, priccsek, hosszú, szomorú tél. Az emberek elállatiasodtak a félelemtől, elvesztették türelmüket, reményüket,és türelmük fogytán egymást gyötörve filozofáltak. Mind igyekszik megmutatni a többinek, hogy ő még ember. Különösen egy volt pincér kérkedik garasos papir-ingmellényével, egykori frakkos életének egyetlen maradványával. Valaki a ház lakói közül a pincér bosszantására elcsente és kettétépte a papiringmellet. Az egykori pincér végsőkig el- 47 -