Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A világnézet
nek ezt a kezdetet az előfeő napok és események folytatásának alapján kell szemlélnünk. Minden színdarab kezdete magában hordja a szereplők előző életének atmoszféráját és tempóját-ritmusát, s mindezt csak a darabon belüli első események módosíthatják vagy fokozhatják. A darab érzelmi "magvát", ritmusát, jellemeit mozgásukban.fejlődés közben kell megértenünk; mindezeknek a töltete pedig, mint már mondottuk, a darab határain kivül van. így válik érthetővé az az óriási jelentőség, amelyet Sztanyiszlavszkij és Kyemlrovics-Dancsenko a szereplő személyek gazdag képzelőerővel felidézett életrajzának tulajdonított. A szerep és a színész perspektívája nem létezhet fordított perspektíva vagyis visszapillantás nélkül: honnan, milyen környezetből,az élet milyen viszontagságai közül került ki a színdarabban bemutatott ember? A készülő előadásnak és az előadás eszmei erejének szempontjából, mint tudjuk, különös, döntő jelentősége van az átfogó cselekvésnek. De az átfogó cselekvést a szereplő személyek konkrét harcaiban csak úgy lehet meghatározni és feltárni, ha visszatérve a mozgatóerők forrásaihoz, kilépünk a színdarab kereteiből, vagyis ha a színdarabtól eltávolodva, az alkotó képzelőerő segítségével meglátjuk a szereplőknek a színdarab kezdete előtti életét. A cselekményt útjára indító mozgatórugót igen gyakran már a függöny felhúzása előtt a végsőkig feszitik. A színdarab mindig a tények, a körülmények, a kapcsolatok olyan találkozása, amelynek óhatatlanul konfliktust kell előidéznie. Ezért hát bennünket, rendezőket és színészeket feltétlenül kell, hogy érdekeljenek a dráma keletkezését előmozdító okok és az emberi jellem alakulását elősegítő mozzanatok. Szaltikov-Scsedrin a drámai műben valósággal az emberi lét legmagasabb csúcspontját látta.- 38 -
