Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A világnézet
"...Az igazi dráma ugyan bizonyos esemény formájában jut kifejezésre, ez utóbbi azonban csupán indítékul szolgál és lehetőséget nyújt ahhoz, hogy egycsapásra véget vessen azoknak az ellentmondásoknak, amelyek a drámát, az eseményt távolról és apránként előkészítő életben rejlenek. Az esemény szempontjából nézve a dráma az utolsó szót jelenti, vagy, ha úgy tetszik, mindenféle emberi lét döntő fordulópontját.. + Miként a színpadi alakot Nyemirovics-Dancsenko szerint gyakorlatilag arról a célról lehet megismerni, amelyre vérmérséklete irányul, ugyanúgy a darab cselekményét.amelybe a szerző oly sok szenvedélyt és értelmet vitt, akkor tárhatjuk fel érthetőbben és pontosabban, ha felismerjük vezéreszméjét, vagyis a raü főfeladatát. A rendező munkájában az előadás művészi teljességének gyakorlati megvalósítása éppen a főfeladat és az átfogó cselekvés alapvető szerepének tökéletes megértésénél kezdődik. A formalista művészetnek velünk elvi ellentétben álló elméletei, amelyek elutasították Sztanyiszlavszkij tanításának eszmei alapjait, a főfeladatot és az átfogó cselekvést, arra kényszerültek, hogy a színpadi látványosság felépítésével kapcsolatban saját törvényeket hoznak létre. A fiatal szovjet színháznál ezek az elméletek a leningrádi és a moszkvai Proletkult alkotásaiban jutottak kifejezésre. Az egyik ilyen "törvény" annakidején az úgynevezett attrakció-montázs volt. Követői azt ajánlották,hogy minden szinielőadást és filmet a látványosság fokozására irányuló játék-attrakciók összefüggéseként vizsgáljanak. A darab minden apró részletéhez vagy jelenetéhez azt a sajátos játék-trükköt keresték, amelyre ezek a részletek vagy jelenetek a látványosság érdekességének elvei alapján +M.J. Szaltikov-Scsedrin az irodalomról és a művészetről cimü gyűjtemény. Iszkussztvo, M. 1953. 109. old. oroszul.- 39 -
