Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A világnézet
A rendezőnek és a színésznek az a képessége, hogy a színdarabot az addigi emberi élet folytatólagos szakaszának tekintse, az a képessége, hogy a cselekményt és az emberi jellemet ne a kezdettől, hanem az egész megelőző élet folytatásaként és fejlődéseként épitse fel - ez a képesség a realista művész legbecsesebb tulajdonsága. E képesség megnyilvánulásának eszköze: az előadásnak és az egyes színészi alakításoknak sajátos életszerűsége. Bennünket, rendezőket - bármilyen furcsa is - gyakran zavar a kezdetlegesen értelmezett technicizmus. A színdarabot, mint a dramaturgia meghatározott törvényei szerint felépített művészeti alkotást elemezve, művészetünk tapasztalatainak és technológiájának birtokában gyakran elveszítjük azt az egyszerű képességünket, hogy a darabot a reális élet egy kicsiny részeként fogjuk fel, vagyis nem mindig sikerül úgy néznünk a darabot, mint az élő történelmi valóság szakaszát.Éppen azt a nézőpontot veszítjük el, amelyből a néző figyeli majd a színdarabot. Az általunk felsorolt eseményeket és tényeket,amelyek - Az utolsókban, a Kispolgárokban, a Revizorban és a shakespeare-i tragédiákban is - a darab kezdete előtt játszódtak le,csak úgynevezett cselekmény-expozíciónak tekintjük, amelyeket hamar el kell mesélni a nézőnek, ahelyett, hogy alaposan megértenék és magunkévá tennék azokat a kínálkozó körülményeket, amelyek közé a szereplő személyek a darab legelején kerültek. Az események mozgása csakis ezekből az eseményekből és tényekből kiindulva' kezdődhet meg. Mi viszont hajlamosak vagyunk rá.hogy a színpadi életet a darabban szinte legelőiről kezdjük el. Igen, minden szindarab bizonyos szakaszt nyit meg a szereplő személyek életében, ugyanúgy, mint ahogyan az emberi élet minden napjának megvan a maga kezdete. De nekünk, alkotó fantáziával felfegyverzett rendezőknek és szinészek-17
