Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A világnézet

szellemültség adja meg a haladékot a mesteri tudás elsajátításához, Másképpen nem törhetett volna be az irodalomba első elbeszéléseivel Gorkij, első könyveivel TTyikolaj Osztrovszkij, Makarenko és többi Írónk, S vajon ez az átszellemült ség nem a tehetség első ismérve-e?

Az orosz szinpad olyan gazdag érzésvilágu színészeket adott nekünk, mint Scsepkin, Mocsalov, Jermolova, Szadovszkij, Ivanov-Kozelszkij, Sztrepetova, Kommiszarzsevszkaja, Sztanyiszlavszkij lángelméje pedig megteremtette a szinpadi átélés iskoláját, a külsőséges szinészi ábrázolás iskolájának ellensúlyozásaként.

Ennek az emocionális iskolának hagyományai közt nőttek fel a szovjet szinház kiváló színészei: Leonyidov, Kacsalov, Moszkvin, Hmeljov, Scsukin, Horava, Dobronravov, Bucsma, Thapszajev, Pasennaja, Turcsanyinova, Boriszov, Asztangov, Szmirnov, Babanova, Dobrzsanszkaja és sokan mások. Ezt az emberi vibrálást, a szinész emberi szivének szent lángját úgy kell őriznünk, úgy kell továbbadnunk nemzedékről-nemzedékre, mint Prométheusz tüzét.

Sztanyiszlavszkij ebben látta a mi színházunk egyik nemes küldetését a világ művészetének küzdőterén.

Felnövő tehetséges ifjúságunknak éppen a s z i n - padmüvészet eszmei átszellemül tségének és érzelmi jellegének ezeket a becses hagyományait kell elsajátítania.

A ragyogó szinészi alakitásoF csakúgy, mint a megrázó rendezői produkciók, ugyanolyan törvények szerint érnek be, mint a festők képei és a költők versei.

A rendező szive, amelyet egy nagy gondolat "sebzett meg", átragad az egész művészegyüttesre; olyan emocionális energiát és előrelenditő erőt kölcsönöz az átfogó cselekvésnek, oly megfeszített ritmust mindannak, ami a színpadon végbemegy, hogy az egész előadás egységes emocionális "magra" és egységes atmoszférára tesz szert. Enélkül az érzelmi alap nélkül nem is gondolhatunk az előadás egységes kompo- 33 -