Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A világnézet

Ez a mi első állampolgári célunk, ez a cél buzdlz bennünket arra, hogy tökéletesen elsajátítsuk művészetünk technikáját, A mesterségbeli tudásra, mint már mondottuk, nem a tudásért önmagáért van szükségünk, hanem azért, hogy lelkesülten szólhassunk az élet nagy és fő kérdéseiről.

Naiv dolog volna azonban olyasmit gondolni, hogy az élenjáró, haladó eszmék szolgálatának útját nagy művészeink, a kritikai realizmus képviselői könnyen Járták meg.

A burzsoá társadalomban az ilyen művész élete az olcsó kispolgári Ízléssel szembeni ellenszegülés során mindvégig a hatalmas és kitartó munka mindennapos hőstettévé, gyakran az éhezéshez közelálló tengődéssé változott.

A harcos, szenvedélyes témákról a tartalmatlan, üres mulattatásra való áttérés gyűlöletes volt a haladó művészek szemében. És ebben a kemény harcban kovácsolódtak ki az olyan tehetségek is,mint Szurikov, Repin, Muszorgszkij, Nyekraszov, Csehov, Gorkij, akik müveiket szivük vérével Írták, alkották.

Szurikov például annyira hatása alá került a kép eszméjének, hogy a szó szoros értelmében nyugalmát-álmát vesztette, A kitervelt kép mindaddig gyötörte őt, amig elképzelését meg nem valósította, noha Szurikovnál a lazaságnak még csak az árnyéka sem mutatkozott sem kompozícióban, sem a színekben - egyszóval mindabban, ami a festészet alkotóeleme.

Sztaszov, a jeles kritikus Repinhez irt levelében nagyszerűen tárta fel az orosz tehetségnek ezt az őeere- Jétí "Hja, magamon kivül vagyok - nem egyszerűen az elragadtatástól, hanem a boldogságtól! E pillanatban kaptam meg az ön Vallomását."

A kritikus elragadtatásában bámulatosnak nevezi ezt a festményt: "Ez a kép már az első pillanatban a kincsestáramba került, azon müvek közé, amelyek számomra becsesek és fontosak: a Hajóvontatók, a Körmenet, a Popriscsin, a Váratlan vendég etb.mellé. Ez az, amit a mostani müvészet- 30 -