Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A világnézet

tői várok; ez az, ami nekem a művészetben drága és felbecsülhetetlen értékű, ön egyszer azt mondotta nekem, hogy nem ismerem el az Ön festményeit és csak a portrékat becsülöm. Micsoda rágalom! Ellenkezőleg, egész Európában csak Önnél, Szurikovnál /Börtön, Mensikov, Morozova bojárnő/ meg Verescssginnál találom meg azokat a mély hangjegyeket, amelyekhez a művészetben semmi más nem fogható - az igazság, a lélek gyökeréig nyúló igazi átérzés hangjait. Emlékszem, amikor Önnel együtt vagy tiz esztendővel ezelőtt a Vallomást olvastuk, hogyan vergődtünk - mintha megszűrtek és majdhogynem halálra sebeztek volna bennünket. Nos, csakis az ilyen érzés termi meg később az ilyen művészi alkotást. Az ilyen "sebek" nélkül a művészetben minden csak hazugság, badarság és képmutatás. Micsoda mélység tükröződik az ön elitéltjének tekintetében! Micsoda jellem, micsoda teljes élet bontakozik ki itt: pontosan úgy, mint a Váratlan vendégben. Ez igen, ez az, ami az utókor számára is fennmarad Önből. Senki ehhez hasonlót nem fest Európában."+

Művészetünk humanizmusáról, érzelmi telítettségéről és szenvedélyességéről Gorkij is sokszor beszélt. Felhívta a figyelmet, hogy az orosz művészet elsősorban szÍvből jövő művészet.amelyet áthat az ember iránt érzett nagy szeretet. Ez a tűz táplálja a mi nagy és kisebb művészeink alkotómunkáját: a narodnyikokét az irodalomban, a peredvizsnyikokét a festészetben, a "nagy ötökét" a zenében. A hazai természet iránt érzett végtelenül gyengéd szeretet hatja át Vasziljev, Szavraszov, Polenov, Levitan tájképeit.

Szaltikov-Sc8edrin, a nagy orosz szatirairó.a művész e szenvedélyes nyugtalanságát saját munkásságában elkerülhetetlennek tartotta.

+I.E, Repin és V.V. Sztaszov. Levelezés, II. kötet. Iszkussztvo M. 1949. 128. old. oroszul.- 31