Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A világnézet

a történelmi materializmus tanulmányozása - ha az ember mindezt megérti és elsajátítja - kétségkívül tőkét jelent bármely társadalmi tevékenységnél. De attól tartok, hogy a zeneszerző, a festő, a színész és a rendező számára mindez csupán a világnézeti felvértezettség kezdeti és első stádiuma, A művészeti munka különleges sajátosságai, az emberek életével, harcával, élményeivel összefüggő emocionális természete következtében a művész világnézete kialakulásának egész folyamata bonyolultabban, sőt olykor klnzóbban megy végbe. A művész kinok és örömök közepette találja meg alkotó énjét. Gondolkozni gondolkozhat általános és helyes formulákban, de érezni csak akkor képes őiket, ha megszenved mindazért,amit művészi megnyilvánulásaiban helyesel vagy tagad. A művész akkor vehet részt a harcban, ha nemcsak kimondja azokat a gondolatokat, amelyekre a világnak szüksége van, hanem ha e gondolatok az ő számára a legfontosabbakká, az ő gondolatai- V á válnak. A bennünket körülvevő valóságot s a .1 át szemünkkel, vagyis egyénileg látni, egyúttal pedig az emberi társadalom objektiv törvényeinek álláspontjáról felfogni - ez talán a modern, haladó művész egyik főtulajdonsága.

Ha pontosan, de közömbösen, érdektelenül, a dolog lényegébe való szenvedélyes behatolás nélkül adjuk vissza, amit szemünk lát, akkor mindig csak olyan alkotást hozhatunk létre, amelyből hiányzik a szív melege. Minél több egy előadásban az általános megállapítás és a természet "élethü másolása" a művész alkotó beavatkozása nélkül, annál közelebb kerül az előadás vagy a festmény a naturalizmushoz és a fényképhez.

Az igazi művész, még ha természet után rajzol is, és arra törekszik, hogy az ábrázolás hasonlítson az eredeti tárgyhoz, az igazság kedvéért kiemeli vagy kiélezi az ábrázolandó téma lényegét. Ahány művész, annyi egyéni árnya- 25 -