Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A világnézet

pel, tudja megs nincs kis szerep, csak kis szinész van. Az együttes hangadói és igazi gazdái ne a zsémbelődők és az elégedetlenkedők legyenek, hanem az örömmel alkotó színé­szek, akik a művészetet önmaguknál is jobban szeretik. De még a legkiválóbb szinészegyüttee sem képes egyma­gában önállóan előadásokat alkotni. A színház nagy és bo­nyolult szervezet, amelyben sok szakember dolgozik a legkü­lönbözőbb területeken: a diszletkészitő műhelyben, a zene­karban, a maszkírozó műhelyekben. Sok munkatárs dolgozik gazdasági-adminisztrációs munkakörben is. Ezek az emberek jóval többen vannak a színháznál, mint a színészek; s ha az ő körükben nem él a színházuk iránti szeretet, ha nem vég­zik lelkesedéssel a rájuk bízott munkát, akkor semmilyen szinészegyüttes sem lesz képes rá, hogy élő, forró szenve­délytől áthatott, igazi előadást hozzon létre. Ha mi is ilyen mélyértelmüen és felelősségteljesen ér­telmezzük majd saját Bzinházi együttesünk lényegét és je­lentőségét, akkor értjük meg igazán az együttes felnevelé­sének minden nehézségét. De megéri, mert az ilyen művész­­család valóban hatalmas erőre tesz szert. Hem véletlen tehát, hogy a szinész és a rendező er­kölcsi-etikai nevelésének problémái vörös fonalként húzód­tak végig a ml orosz és szovjet színházunk történetén. Ki­váló rendező-tanitómestereinket művészi ténykedésükben min­denkor a mély eszmeiség, a művészi önzetlenség, az ego­­centrizmus hiánya jellemezte. Ezek az emberi tulajdonságaik tették lehetetlenné, hogy művészetüket az élet fölé helyez­zek, hogy munkájuk technikáját magasabbra értékeljék azok­nál az eszméknél, amelyeket e technikának szolgálnia kell. A színpad művésze számára a legnagyobb öröm, az élet értelme az, hogy felemelkedjék a mai világ leghaladóbb esz­mélnek színvonalára, hogy részt vállaljon a békéért, az em­berek boldogságáért vivott harcból. De ez, sajnos, nem megy olyan könnyen, mint ahogy egynémely hiszékeny pályatársunk gondolja. Az elolvasott könyvek sokasága, a dialektikus és- 24 -

Next

/
Thumbnails
Contents