Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
Bevezető
A közös és szabad törekvések alkotó egyesítése az előadás egységes eszmei-művészi szándékának feltárásában - ez a rendezés igazi sajátossága, amely egy különös művészet: a rendezői komponálás művészete révén valósul meg. A rendezőnek az a hivatása, hogy az előadás valamennyi alakjának összhangot, a cselekvésnek logikus törvényszerűséget adjon, végül pedig az, hogy a készülő előadás minden részletének megadja a szükséges méretarányt. Az előadás kompozícióé felépítésének területén a rendező lehetőségei és kifejezési eszközei éppoly gazdagok, mint a festőéi és az Íróéi. Az ilyen szabad alkotó önkifejezés azonban rendkívül nehéz dolog. Hiszen művészetének eszköze nem holt, hanem élő és hozzá igen bonyolult anyag: az ember, a színész. A rendező a színház sokféle lehetőségeinek birtokában - ide tartozik a színész, a díszlettervező és a zeneszerző igen érzékeny művészete -, a hangok, a színek, a ritmusok egész világával rendelkezve sok igaz, lebilincselő történetet és költeményt tárhat fel és mondhat el az ember elmúlt, mai és jövend^ életéről. Ehhez pedig nem elég megteremteni a rendezés technikáját. A rendezőnek elsősorban nagyon kell szeretnie az életet és az embert ; önálló életszemlélettel kell rendelkeznie, szükségét kell éreznie, hogy beszéljen, mégpedig szenvedéllyel beszéljen az életről, hogy harcoljon az élet nemes, haladó eszméiért és szenvedélyesen gyűlöljön mindent, ami poeványos, maradi, ami az ember megnyomoritója. A rendező társadalmi missziója rendkívül magasztos és nemes. Magának a darabnak kiválasztása, művészi felfogása, a szenvedélyesség, amellyel a színház a mű eszméjét feltárja- 18 -
