Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A folyamatosság

A színésznek a szerepben kifejtett lelki törekvései mind egy sereg pszichofizikai szinpadi cselekvésben fejlődnek ki, ezek a cselekvések pedig a térben és időben lezajló bonyolult és egyszerű mozgások gazdag változatosságát teremtik meg.

Itt fontos hangsúlyozni, hogy a színész szerepbeli mozgását e szó legmélyebb és ugyanakkor legegyszerűbb értelmének elválaszthatatlan egységében fogjuk fel,

A színész szerepbeli lelki életének mozgatói pszichofizikai cselekvéseket és szóbeli cselekvéseket szülnek; egymással váltakozva teremtik meg a gondolat mozgását a szövegben és a szinész mozgását a játéktérben. Az egyik mozgás természetesen megy át a másikba; a különböző mozgások e váltakozása és összeolvadása nélkül elképzelhetetlen a színházművészet.

Minden szinpadi mozgás, amely nem fejeződik ki változatos formákban, elkerülhetetlenül egyhangúságot szül; viszont ritmusainak és méreteinek gazdag váltakozása mindig fokozza a néző élményének erejét.

Sztanyiszlavszkij minden művészet megváltoztathatatlan törvényének, elválaszthatatlan sajátosságának tartja hangban, rajzban, mozgásban való kialakulásának folyamatos, nyughatatlan vonalát. E folyamatosság alapját a főfeladatban, az átfogó cselekvésben látja. így fogalmazza meg ezt a törvényt: "Maga a művészet abban a pillanatban születik meg, amikor létrejön a zaj, a hang, a rajz, a mozgás folyamatos, összefüggő vonala. Amig zene helyett csak egyes hangok, kiáltások, csendülések, kurjantósok, rajz helyett egyes vonalkák és mozgás helyett ideges rángások léteznek, szó sem lehet sem zenéről, sem, énekről, sem rajzról és festészetről, sem táncról, sem építészetről, sem szobrászatról, sem pedig színházművészetről."+

+Sztanyiszlavszkij Müvei III.kötet 45. oldí.l oroszul

_ 1 1 3 _ — J.X) —