Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A perspektíva

dókat különböztet meg. Ez teremti meg művészetünkben a cselekmény fejlődésének perspektíváját és az előadás részeinek helyes viszonyát.

Az előadás ás a színpadi műalkotás felépítésének perspektívája teljes egészében összefügg az előadás kompozícióé megoldásainak kérdéseivel.

Külön helyet szentel Sztanyiszlavszkij a szóbeli cselekvés - színpadi elbeszélések, monológ - perspektívájának.

Hogy az előadás és külön-külön minden szerep valamennyi mozgatóerejének belső egységét mélyen megérthessük, a nagy rendezőnek ezeket a gondolatait sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Amikor a beszéd perspektívájáról esik szó, rendszerint csak a logikai perspektívára gondolnak, mondja Sztanyiszlavszkij, és rögtön hozzáteszi, hogy gyakorlatban ez a kérdés sokkal bonyolultabb. Ezenkívül találkozhatunk még egy bonyolult érzés visszaadásának perspektívájával és végezetül a művészi perspektívával, amely hozzásegít, hogy a színeket az elbeszélésben vagy a monológban művészien rakjuk fel.

Itt is uralkodó marad a részek kiszámitottan harmonikus viszonyának és elosztásának elve a színdarab és a szerep egészének átfogásában, mert ez az elv a teljes művészi kép felépítésének szervezője.

Hogy a színész alkotó fantáziájának szükséges forrásait megnyissa, Sztanyiszlavszkij gyakran használja a szomszédos művészetek - a festészet, a zene - analóg fogalmait.

"Amikor a beszéd színeit a művészi perspektíva vonalán elosztjuk - mondja Sztanyiszlavezkij -, be kell tartanunk a következetességet, a hangnemet, a harmóniát is. Akárcsak a festészetben,a hang művészi színei igen erősen hozzájárulnak a beszéd síkjainak kidomborít ásához.

A legfontosabb részeket, amelyeket ki kell emelni, erősebben színezzük, a többi rész, amely a háttérben marad, kevésbé világos hangszineket kap.- lo9 -