Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A perspektíva
Csak ha az előadandó szöveget egészében tanulmányozzuk és az egész mü perspektíváját feltárjuk, akkor helyezhetjük el helyesen a síkokat,akkor oszthatjuk el az alkotórészeket szépen, harmonikus viszonyban és adhatunk nekik plasztikus szóbeli formát."+ Mindaz, amit itt Sztanyiszlavszkij az előadóművészét viszonylatában mond el, teljes mértékben és még inkább vonatkozik a teljes színészi műalkotás és az előadás felépítésére. Hányszor törtek lándzsát, mennyi tollat koptattak el a kérdésről, hogy lehet-e bármit is csinálni a művészetben, ha nem a fő, a nagy eszme a kiindulási pont; lehet-e bármit is megérteni, megismerni és kifejezni egy közös céltól független, különálló cselekvések,szavak vagy mozdulatok révén? Hányszor látunk a színpadon magukban véve helyes cselekvéseket: az emberek felöltöznek, fűtött helyiségbe lépve felmelegednek, helyesen beszélnek telefonon, egyszerűen és természetesen ejtik ki szerepük mondatait é s mégis mindez együttvéve hamisnak hat, mert nem függ össze a fő gondolattal, nem folyik a szereplő általános közérzetéből, nem fejezi ki a szereplő átfogó cselekvését,nem függ össze a szerep perspektívájával. Pedig Sztanyiszlavszkij egyenes és világos választ ad mindezekre a kérdésekre. "Csak ha a szinész az egész szerepet a maga teljességében gondolja végig, elemzi és éli át s ennek következtében távoli, szép, vonzó perspektíva nyillk meg előtte,akkor kap játéka messzi távlatot az előző rövidlátás helyett.Csak akkor képes rá, hogy ne egyes feladatokat, egyes mondatokat és szavakat játsszék el, hanem egész gondolatokat és periódusokat ,"++ +Sztanyiszlavszkij: A szinész munkája,II.rész,193.oldal oroszul ++Sztanyiszlavszkij Müvei III.kötet 135.oldal oroszul llo
