Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A díszlettervező
Amikor Sifrinnel Afinogenov Moszkva, Kreml cimii darabján dolgoztunk, az előadást mintegy két pályaudvari kép gyűrűjébe szőritottuk, 1918. Az első kép a vasútvonalakon beállott bomlás látványával indítja a darabot. A mozdony belefuródott valamiféle vasúti épületbe, de az emberek ennek ellenére ostrommal vivnak ki maguknak helyet a vasúti kocsikban, és másznak a vagonok tetejére. "Egész Oroszország kerekeken." Katonák jönnek a frontról, emberek igyekeznek valahonnan kenyeret szerezni. Az egész kép légköre komor, éjszakai ... Afinogenov darabjának utolsó képiben viszont már túl vagyunk a fiatal szovjetköztársaságért vívott harcok nehezén.A cselekmény megint egy moszkvai pályaudvaron folyik. Tehervonat készül az indulásra. A reggeli ködben füstölög a drága Moszkva. A gyárak képviselői munkásosztagokat kisérnek a frontra. Az utolsó kép tartalmában, atmoszférájában és színezetében tökéletes kontrasztja az elsőnek. Ha a díszlettervező vázlatára nézünk, azonnal el tudjuk képzelni, milyen kicsengést kell kapnia ennek a képnek szinészi előadásban, milyen a ritmusa és milyen a szereplők testi-lelki közérzete, Ennek a jelenetnek a művészi képe: a fiatal szovjetköztársaság reggele! A cselekmény színhelye, mint már utaltunk rá, a díszlettervező révén vizuális kifejezést nyer. Ennek a kifejezésnek jellege, tehát ritmusa, koloritja és színpadi világitása harmónizál mindennel, ami a szinpadon történik. De az is előfordul a színházban, hogy a rendező és a díszlettervező akaratából az emberek, az emberek tettei, életük ritmusa kontrasztban állnak környezetükkel, az őket körülvevő természettel. És mégis, mindez nem szül diszharmóniát a műalkotáson belül, mert éppen az adott előadás szerkezetének törvényeiből folyik, A kontraszt fogását a művészet minden formája széleskörűen alkalmazza, a színház pedig, amelyben egyidejűleg a művészet különféle fajtái vesznek részt, a lehető legszélesebb körben él vele.- 99 -
