Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

A titkok

olyan mü vagy olyan emberi lány, amely, egy leleplező esemény fényénél, végül ne a maga ellentmondó igazságaiban tárulna fel.

És nincs olyan művészet, amelynek a színháznál szükségszerűbb módon kellene egyesítenie az illúziót és az igazságot, teljes világosságban és mégis úgy, hogy a közönség ne vegye észre.

Tehát: hazugság és igazság. Titkok és felfedezések. A színház lényege önmagunk lényegéből teremtődött. Soha nem fog kihalni.

X

Amilyen gyakran csak elködösitjük gondolatainkat vagy élményeinket, ugyanolyan gyakran száll meg a vágy,hogy tudjuk és lássuk az igazságot. És épp ez a zseni metsző és kegyetlen fegyvere. Az igazság gyakran embertelen annak, akiben nincs elég bátorság vagy szenvedély szembenézni vele; gyakran el is menekülünk előle.

Pedig az igazság keresése, ez a csiliapithatatlan szükséglet, amely arra késztet, hogy az élőlények rejtett létének legmélyéig hatoljunk, mérgünk és orvosságunk egyszerre. 0 igen, lehet Jó színész az is, aki nem is ismeri ezt a megszállottságot. De azt szilárdan hiszem, hogy a nagy színészek között nincs olyan, akit zsarnoki művészete ne kényszerítene erre a kutatásra,erre a - néha fájdalmasvallatásra: milyen az ő viszonya a többiekhez és milyén álarcosbált játszanak a többiek ővele.

És vajon az ember jellemző állapotai közül csak a hazugság reflexe, az álorcás magatartás az, amellyel a színház titkai rokonságot tartanak? Valamennyiünkben ott él a színház egy másik eszköze is: a hajlam a kitárulkozásra. Kit nem kerített még hatalmába a vallomás erős és tiszte szenvedélye, amelyet csak fokoz,ha katasztrófához vezethet?

92 -