Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)
A titkok
A titkok A színésztől a rendezőig.- Racine sajnálatos módon rendelte alá magát saját prozódiájánek.- A szinház a mitománia, a beteges hazudozás művészete.- Hazugság és igazság.- A színész és a néző.Szinház és világosság.- A tükör.- A színpadnak a képzelet végtelen birodalmát kell feltárnia.- Egy színész halálára.- A szinház nem a bűnöst, hanem a becsületes embert dúlja fel. A szinház művészete nem egyetlen nap alatt sarjadt ki annak a részeg jóembernek /^3/ a azivéből,aki egy görög utca sarkán eldalolta örömeit és fájdalmait. A szinház művészete a megismerésnek - az egyéntől függően - nyugodt vagy zaklatott szenvedélyéből is fakadt. Tudom, hogy Bacchus jól megfér színészeinkkel és drámaíróinkkal. És mégis, a drámai alkotás mind a színész,mind a költő számára az anyag józan ellenőrzését jelenti. Wilde mondása: "Csak a bíráló szellem képes alkotásra" - ebben a mesterségben törvény. Nincs olyan hibátlan mű /és nincs olyan hibátlan alakítás vagy rendezés/, amely csak az ihletnek engedelmeskednék. Az ihlet, ez a szükséges rossz, a színházban, éppúgy mint az építészetben, csak vázlata a remekműnek; - építeni kell. X /73/ Egy bizonyos Theszpisznek...- 88
