Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Csőpostalevél egy drámaíróhoz

reite meg, hogy a színpadon valamilyen stílust /méghozzá Írott stilust/ honosítson meg. Guitry és mások viszont végső soron soha nem teregettek ki mást színpadainkon, mint rendkívül személyes jellegű ábrándokat. Ha az "Éljen Guitry!"-t harci kiáltásnak szánjuk, akkor hozzá kell tenni, hogy "Éljen Rostand!" és a felmenő ági sorrendhez hiven azt is, hogy "Éljen Augier!" /^7/^ nyen mádon Crébillonnál ' fogunk kikötni, és azt hiszem, nem ez az igazi Ariadne-fonala.

Claudel életművét el lehet vetni. De el kell ismernünk fontosságát, mert ez a költő, figyelmen kivül hagyva az 1890-es, 1900-as, 1910-es évek meddő esetlegességeit, problémává tette vagy újra problémává tette azokat a művészi eszközöket, amelyeket kora elfeledett vagy megvetett ; költő létére megadta azt, ami a hagyományos mondatszerkesztésnek és prozódiának jár, és néhány hősét /Rodrigue-ot és Prouhése-t vagy Camille-t ^9//^ga2i tragikus körülmények közé helyezte. Végül pedig mindvégig engedelmeskedett a színház egy parancsoló és féltékeny törvényének! hogy a színpadon a szavaknak nemcsak egy témát kell elmesélniük vagy egy szinpadi alakot megszólaltatniok, hanem mindenekelőtt - még azelőtt is, hogy valamiről meggyőznének vagy valamit megmagyaráznának - érzelmi hatást kell kiváltaniok. A fő tehát a poétika!

/67/ Emile Augier /1020-1889/ a XIX. századi, a polgári társadalmat a polgárság megjavítása érdekében biraló, moralizáló s gyakran a szárazságig józan un. "hasznos dráma" egyik legismertebb és legbecsületesebb művelője volt; számos drámáját, igy a Poirier ur vejét /De Gendre de Monsieur Poirier. 1854/ . Az arcátlanokat /Les Effrontés. 18617 es a Fourchambault csalá3crf /Les Fourchambault. 1878/ nálunk is adták.- /A ford.//68/ Prosper Crébillon /1674-1762/ francia drámairó,akinek müveiben a tragikumot gyakran öncélú borzalom helyettesíti.- /A ford./

/69/ Mindhárom figura Claudel Selvemclpő cimü drámájának főszereplője.- /A ford./- 83