Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Csőpostalevél egy drámaíróhoz

Természetes, hogy a színház nemcsak ebből áll. De mégis fájdalmas látni, hogy a színház egy teljes évszázada folyamán /1850-1950/ ezt az eszközt oly gyakran dobták az elhasznált kellékek lomtárába.

Persze, hogy létezik a próza is, méghozzá gazdagé tömör, hus-vér prózák. Vagy pedig kecsesek, mint Marivaux-é, Musset-é, Giraudoux-é. De azt hiszi, össze lehet hasonlítani mosolygás nélkül a Hamis vallomások /70/ zama^oa prózáját a mai lapossággal? Végül pedig olyan bizonyos-e ön abban, hogy egyes kollégái valóban oly ügyes cselekményszővők, mint állítják?

A realizmus a prozódia eszközei nélkül,kedves A..,, ur, ugyanaz, mint a költészet igazság nélküli nulla.

Megértem, hogy a modern drámairodalomnak ebben a csodák nélküli udvarában az Írónak nehéz dolga van, ha meg akarja találni az ősi örökséget. Megértem Íróink hálátlan helyzetét, hiszen a közvetlen elődök semmit nem hagytak rájuk. Garnier, majd Hardy /71/ s0kan mások teljesen kész formákat kovácsoltak ki és hagyományoztak a vidékről jött Corneille-nak. Mindegyikük tovább tökéletesítette ezt a formát, amíg végül túl tökéletessé is vált. Itt tartunk most, és nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában, is ha ezt a hipotézist elfogadjuk, nem kell-e vajon mindent élőiről kezdeni?

/70/ Marivaux 1737-ben Íródott vígjátékénak eredeti címe: Les Fausses confidences-- /A ford./

/71/ Alexandre Hardy /kb. 1570-1631/ legendás termékenységü francia drámairó, aki nagymértekben hozzájárult a francia klasszikus tragédia formájának kialakulásához.- /A ford./- 84 -