Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Jean Vilar és a Théatre National Populaire

nogy megengedett, de egyenesen kötelezi./ Pontosan negyed kilenckor megkezdődik az előadás és a későnjővők kivere­kednek /noha az igazgató kegyéből az előcsarnókban televí­zión követhetik az első felvonást/. Mindez azonban nem sokat érne, ha a műsor és az elő­adás nem tudna megbirkózni a színpad és a közönség követel­ményeivel. Vilar nem elvből tekinti műsora sarkkövének a klasszikusokat és főleg nem öncélként. Az egyik hétvégi vi­tán azt mondta egy munkás-nézőjének: "A mi szakmánkban a klasszikus szó nem jelent semmit. Egyetlen munkás sem mond­ja azt kalapácsáról, hogy klasszikus. A kalapács vagy jó vagy rossz." Hogy műsora gerincét mégis a klasszikusok te­szik, annak több oka van. Egyrészt a nagy klasszikus drámák valóban alkalmasak a népi közönség meghódítására;a nagy ér­zelmek, a képzelet viharzása, a költészet áradása felkeltik az egyszerű emberek fogékonyságát. Másrészt a Chaillot-pa­­lota, ahogy Vilar mondja, Marsmező, ahol kevés modern darab állja meg a sarat, és intim kamaradarabok helyett a széles, levegős, nagyszabású drámák érvényesülnek igazán. /Ebből a szempontból minden bizonnyal sokat jelent majd a színház számára 1959-ben megkapott kamaraszínháza, a kisméretű Récamier.ahol Vilar elsősorban fiatal szerzők müveit kíván­ja bemutatni./ S végül ne feledkezzünk meg róla, hogy bár­mily igézőén szines, változatos is a mai francia szinház képe - jelentős és különösen népi drámaíróval nemigen büsz­kélkedhet. /Erről Vilar, noha elkeseredésében kissé egyol­dalúan, a közölt Írásokban is vall majd./ így hát a Chaillot palota háziszerzői 1951 óta elsősorban Molière /Don Juan. Nők iskolája. Fösvény. Képzelt beteg stb./. Marivaux, akit Vilar tett hosszú idők óta újra nkasszasikerré"/A sze­relem diadala/.Corneille /Old. Cinna/. Musset /Lorenzaccio. Marianne szeszélyei stb./, Victor Hugo /Tudor Mária stb./; a külföldiek közül mindenekelőtt Shakespeare /Macbeth. II. Richard. IV. Henrik stb./, valamint Kleist és Büchner; az újabb klasszikusok közül Vilar kedves Claudelje és Strind­- 7 -

Next

/
Thumbnails
Contents