Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)
Levél az igazgatóhoz
mörüléséből; ezekhez csatol aztán a rendező egyéb segédszinészeket, akik hosszabb vagy rövidebb időn át együtt haladnak vele. A hűség egyik fél részéről sem volt soha valami túl állhatatos. Ha a társulathoz sziniiskolát csatolunk, az sem változtat a helyzeten. A mester, akár hanyagságból, akár tévedésből, gyakran futni hagy egy olyan tanítványt, aki aztán néhány hónap múlva más színpadon nyilvánvaló színészi képességről tesz bizonyságot. És végül,talán veszélyes is egy művész számára, hogy túl soká dolgozzék ugyanazon mester mellett. Máshol kell feltárnia tehetségének vagy szerepkörének néhány olyan oldalát, amelyet rendezője mellett nem tudott kiaknázni. Ha ezt elfogadtuk - márpedig ez a legkeményebb dió -, akkor azután nem a tehetségeket kell csoportosítanunk, hanem a szerepköröket kell rögzítenünk. Tartsuk magunkat a régi színházi terminológiához: drámai hős, inas, szubrett, hősszerelmes, drámai szende stb., és jelöljünk ki minden szerepkörre egy-egy színészt. így elkerüljük a versengést. A szerződésnek meg kell neveznie a színész szerepkörét. Ezek az elővigyázatossági intézkedések nem veszik elejét az esetleges tévedéseknek. Egy uj darab kiosztása nagyon gyakran kényes dolog. Nem ritkaság, hogy .1 ó darabokat a bemutatón tönkretettek. Mert az ön szinháza, noha társulattal rendelkezik, nem repertoárszínház /mint a Comódie-Pranjaise/, hanem bemutató-szinház. önnek az a hivatása, hogy első Ízben hozzon szinre olyan Írókat, akiket egy napon talán a Comédie-Française is játszani fog, de harminc év múlva, miitán ugyanazt a szerepet már tiz vagy tizenöt különböző színész Játszotta el. A színháztörténetnek húsz vagy harminc évbe telik, anig szerepkört talál annak a sze/63/ Három év TNP-beli és nyolc óv avignoni tapasztalat után már nem vagyok benne bizonyos, hogy ebben az állításban igazam van.- 78