Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Levél az igazgatóhoz

aboi az emberi élet drámai és szatirikus Ünnepségei végbemehetnek. Ez az tizem előállít ugyan valamiféle terméket, amely minden bizonnyal jő minőségtl is lesz; de soha nem tud létrehozni olyan alkotást, amelyet az ember megszeret és megőrzi magában történetét és hatását.

Mivel ön azelőtt nagyiparos volt és azt hiszem, ma is az, tisztában kell lennie azzal, hogy Ford lázas iramú tevékenysége semmit nem ér ott, ahol a müasztalos érdektől mentes türelmére van szükség. A szinház az az "anywhere out of the world" /világon kivüleeő hely - A ford./, ahol az embernek vagy a citoyennek a játékai nevetségessé és fölöslegessé teszik a többtermelés szörnyeteggé duzzadt és haszonratörő procedúráit. Olyan színházat, amely egy egész korszakról tesz vallomást, nem a General Motors vagy Napoleon szokott alapítani, hanem a csöppnyi Atelier igazgatója /-'7/ vagy egy André Antoine nevű hivatalnok a gázmüvektől.

De milyen legyen a játékszervezés, hogy valóban a mü szolgálatába állíthassa mindazokat a tanulságokat, amelyeket a színészek, a műszakiak, a világosítók, a varrónők és az öltöztetőnők apró kis viselt dolgai és gesztusai,az előadások és a próbák mindennapi menete nyújtanak? Annak az embernek,aki ezt a funkciót betölti, nyugodt, józan értelemre, jó szakmai Ítélőképességre és nagy szilárdságra van szüksége.

Amellett rendesnek is kell lennie. Tudnia kell viselkedni. És, hogy világosabb legyek, hozzáteszem, hogy öltözködésében is rendre kell szorítania magát. Gyakran álmodoztam róla, kedves Igazgatóm, hogy olyan Játékszervező álljon mellettem, aki keménygallért,makulátlan nyakkendőt és kézelőt visel. Olyan kifogástalan legyen, mint a hajóskapitány a nap és az év minden órájában a maga parancsnoki hidján.

/59/ Charles Dullin.- /A ford./- 71