Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Levél az igazgatóhoz

Végül szüksége van a fiúnak némi szinészi, sok műszaki, megfelelő villamossági tudásra, olvasottnak kell lennie és főleg részt kell vennie minden próbán, magába kell szívnia, meg kell emésztenie a mü szellemét és részt vennie annak megszületésében. Nem szabad, hogy valami másfajta munka elvonja érdeklődését a színpadtól. Nem festő vagy szobrász ő, nem elnyomott iró vagy boldogtalan újságíró,hanem játékszervező, még szabadidejében is. Úgy gyakorolja és tanulja a színház mesterségét, mintha a rendező szerepére pályázna. A színház az ő mindennapi kenyere és bora.

Végül az igazi játékszervező abban a színházban nevelődik, ahol egy nap majd parancsolni fog. Ezért kell személyét mindig olyan fiatalokkal /ha lehet, színészekkel/ pótolni, akiket szintén az illető színház belső rendje nevelt ki.

Az a vezető műszaki, aki szereti mesterségét, soha nem hátráltatja majd egy nála fiatalabb ember tevékenységét, aki elvben és jogosan utasításokat ad neki, sőt, megkönnyíti feladatát. Az olyan társulatban, ahol az igazgató fel tudja kelteni a kutatás szellemét, a vezető színpadi szakmunkást valósággal megindítja a látvány, hogy idomul hozzá egy fiatal színész lassan saját mestersége konkrét és szigorú követelményeihez. Ha nem igy van, akkor az illető szakmunkástól meg kell válni.

Végezetül, hogy a játékszervezés kérdését lezárjuk, az igazgatónak tiszteletben kell tartania azt, aki ezt a fontos posztot betölti. Ki kell mutatnia vele szemben bizalmát, fenntartás nélkül. Természetesen világos, hogy az illetőnek viszont ki kell ezt érdemelnie, és hogy munkája minőségében semmiféle közbejött ok, semmiféle uj társadalmi törvény nem idézhet elő változást. A hajóskapitány zsoldja összegétől függetlenül szereti hajóját.

Végül ne felejtse el: minden Játékszervezőnek képesnek kell lennie, hogy a próbák végeztével a rendező utasításai alapján újra rendezze a darabot, megőrizve ritmusát,- 72 -