Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

A rendező és a drámai mű

koncepcióval csak ritkán találkozunk. Olyannyira,hogy a közönség, sót még a szakmabeliek szerint is a színháznak nem lehetnek más formái, mint amiket Sardou korában használt: bonyodalom, "nagyjelenet" /scène à faire/, bravurszólók, dialógus.

.Állítsunk mérleget

Következtetéseink nyomán tehát látjuk: milyen nehéz megtalálni azt a modern kifejezési eszközt,amely kielégítené a művészt és a közönséget és könnyű szerrel illeszkednék be a jelenlegi társadalmi helyzetbe. Mit tegyünk hát?

Ezen a tényálláson mi, a színpad munkásai, nem igen tudunk változtatni. A színház még soká magán viseli majd az unatkozó polgár álarcát; mindaddig, amig olyan rendszerben élünk, ahol a színházat olyan terméknek tekintik, amely jogilag semmiben nem különbözik az iparos és a kereskedő termékétől: amig a színháznak nem napjaink közösségi életének főszereplőjével, a néppel lesz majd dolga. Corneille kora vezetői számára, mintegy az 5 jobbjukon irt; Racine XIV. Lajos számára, Madame utasítására és utasítása szerint; Molière a Contik számára, meghallgatva Condé-Don Jüant és XIV. Lajost, népének és a balettnek a fejét.

/49/ Madame Angliai Henriette volt, XIV. Lajos fivérének. Orléans-i Fülöpnek felesége, akinek Racine az Androf machét ajánlotta, megemlítve, hogy a hercegné tanácsaival segítette a mű létrejöttét.- A Conti és a Condé a Bourbon család tagjainak adományozott hercegi cim volt. Molière viszonylatéban a Contik közül főleg Armand de Bourbon /1629-1668/ volt jelentős;1653- tól 1658-ig az ő nevét viselte Molière vidéken játszó társulata, s ő hozta fel a társulatot Párizsba, a király elé. Később vallási mániába esett és Molière ádáz ellensége lett.- A szóbanforgó Condé II. Bourbon Lajos /1621-1686/, az un. "Nagy Condé", Armand de Bourbon bátyja, századának egyik neves hadvezére./A ford./- 59 -