Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

A rendező és a drámai mű

Ez a rendezői technika, azt hiszem, Copeau burgundiéi visszavonulásai és a Vieux-Colombier első társulata idejében jött létre. Azóta minden komoly iskolában volt egy rögtönzés-tanfolyam is, ahol a rögtönzött kanavászok /ahogy a mi szerzőink mondanák: a bonyodalom/ szerkezetét, a gesztusok nyelvtanát és néha, mondhatni, szókészletét, a test és a lélegzés helyes működését, a plasztikus képzelet-fejlődését tanulmányozzák.Ez a munka, a szinész analitikus gyakorlata, korunkban többé vagy kevésbé nyiltan valamennyi közvetlen elődünket foglalkoztatta. Gémier, ha hihetünk Paul Gsellnek, irányitó módon vett részt ebben a munkában, amit akkoriban és még sokáig csak színészi gyakorlatoknak tekintettek. Artaud pedig végül kerek-perec papirra veti a társulatvezetőknek ezt a lényeges problémáját és alkotásnak nyilvánítja azt, ami ő előtte csak házi használatra szánt munka volt.

Sardou, a mai színház Arisztotelésze

Ha azonban fel akarjuk mérni egy ilyen színház esélyeit önmagának rendszeres kifejezésére, egy meghatározott tényállásba ütköznünk: a színház társadalmi helyzetébe.

Ez a tiszta szinpadmüvészet, ahonnan a dialógusgyártó száműzve van, nem a közönség közönyével kerül szembe, hanem egy nyilvánvaló kereskedelmi szemponttal: Párásban legalább negyven színház van, amelyek számára színjátékot kell szállj tani. Hogy legalább a színészek és a műszakiak megéljenek, azt kell eljátszani,ami van.A megszokás, a hagyományok ^ , a szellemi tunyaság azt eredményezik, hogy igazán eredeti

/48/ Mert ezek a magánszínházakban még legyőzhetetlenebbek, mint az államiakban.- 58 -