Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Részletek egy intrjúból

Melyek azok a kudarcok.amelyeket többre tart sikereinél és miért?

Ez aztán a tapintatlan kérdés! Túlságos magabiztosságra kényszerülnénk eredményeinkkel kapcsolatban, ha válaszképpen ki kellene jelentenünk, hogy ez vagy az az előadásunk siker volt. Gyakran,sajnos, nem vagyunk egy véleményen a közönséggel, noha be kell látnunk, hogy mindig igaza van. Mert a színház, ugy-e, közösségi művészet? De vajon mindig szereti-e az ember azt, amit a közönség sikerként szentesített? Bocsásson meg, ezt a kérdést nem tudom elviselni. Még fiatal vagyok, a multam még nem áll előttem. Soha nem is gondolok rá. Az Evangélium ezt parancsolja: "Ha kezed az ekevasra teszed, soha ne nézz hátra". Biztosítom önt, hogy e tanácsot megfogadni számomra semmi nehézséget nem jelent.

Az ön véleménye szerint aérti-e a színházat a film fejlődése, és ha igen, mélyreható változáson kell-e a színháznak átmennie ahhoz, hogy fennmaradhasson, avagy el kell-e szánnia magát arra, hogy csak egy kisebbségé legyen?

Hogy kérdésére helyes választ adhassak, adatokat kellene beszereznem a statisztikai hivataltól: vajon 1920 éa 1939 között csökkentek-e az üzleti szándékú színház bevételei a filmipar fejlődése miatt? Mert a művészi szándékú színház első 9zámu ellensége nem a filmrendező,hanem az olcsó színház, ahol szatócsmódra számítanak ki mindent kizárólag a bevétel, mégpedig a maximális bevétel szempontjából.Az effajta színjáték, ahogy ön is nyilván tudja, éppúgy megtalálható a színpadokon, mint a filmvásznon. Hozzá kell-e tennem, hogy egy művészi film éppúgy része nemzeti kincsünknek vagy legalább is kultúránknak, mint egy szép regény vagy egy korabeli festő mestermüve; igy hát nem is lehat a színházművészet kárára. Épp ellenkezőleg: ha igazán támadó szellemű- 39 -