Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Részletek egy intrjúból

:

Lehetségesnek tart-e - és ha igen, milyen feltételekkel - olyan színjátékokat, amelyek bizonyos múltbeli azinházi formákat igyekeznek visszaállítani, például az erzsébetkori. az ókori, a középkori színházat vagy az olasz komédiát?

Ön azt kérdi: "lehetségesnek tartok-e olyan színjátékokat stb..." Nem egészen értem. Vajon azt szeretné tudni, hogy ezek a rekonstruálások hűek lehetnek-e az iró korában tartott előadásokhoz? és ha igen, van-e ennek művészi szempontból érdekessége? és sikerülhet-e ezeknek a színpadi formáknak a mai közönséget meghódítaniuk? Feleljünk nagy vonalakban. Ha egy ilyen munkát lelkiismeretesen valósítunk meg, az mindig érdekes, legalábbis a azinházi emberek számára. De kétlem, hogy módunkban állna például a mai közönség számára hozzáférhetővé tenni a kirobbanó erejű olasz komédiát, lazzijaival 'J ' és témáival egyetemben. Ezt a művészetet sajátosan képzett színészek művelték, és velük együtt halt is ki. Olyan hagyományokból állt, amelyek lényege, véleményem szerint, a szóbeli továbbadás /kiképzés,

tapasztalatok, rutin stb./ volt, és ez a szájhagyomány sok/32/

kai tanulságosabb volt az Írásosnál /Gherardi müvei ' stb./.

/31/ Lazzinak nevezték a commedia dell’arték főleg pantomimikus jellegű bohóctréfáit.- /A ford./

/32/ Evaristo Gherardi /1663-1700/, a sok tagot számláló Gherardi szinész-dinasztia legnevesebbje, a Párizsban működő olasz szinház igazgatója is volt.Itt főleg saját szerzeményű commedia dell’artékat játszatott, amelyeket 1694-ben adott ki Le Théâtre italien elmen. - /A ford./- 37 -