Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Részletek egy intrjúból

Copeau egyébként kora elaő színikritikusa is volt.Olvassák el újra tanulmányait Becque-ről, Mirheau-ról.Renardról, Roatand-rél, Capus-ről atb... Zola is kitűnő recenziókat irt a Le Bien Public-be ée a Le Voltalre-be. Leasing Hamburgi dramaturgiája is egy igazi kritikus alkotása.

Ne higyje, hogy amikor, mások hiján, ezt a három irét említem, akik másfelől alkotók is voltak, eltávolodom az ön kérdésétől. Lessing, Zola és Copeau kritikai Írásai, noha egy más korszak drámáiról szólnak,"útmutató szerepet töltenek be" számunkra, hogy az ön kifejezésével éljek.ítéleteik pontosságát az idő szentesítette; itt valóban alkotó munkával állunk szemben.

De mi a helyzet a recenzióval, kérdezheti ön.A kritika értéke attól függ, hogy mennyire értő és - mondjuk ki - felkészült.A jelenlegi színházi helyzetben nem tréfálok, ha kijelentem, hogy szerepe éppoly fontos, mint a színigazgatóké. Tisztánlátása és széles látóköre nélkül nem valósulhat meg semmi, ami valóban a nyilvánossághoz szólna, valóban hatásos és hosszú távra érvényes lenne.

Ami a közönséggel kapcsolatban betöltött útmutató szerepét illeti, nincs elég tapasztalatom, hogy ezt pontosan megítélhessem.

/29/ Az említettek közül Octave Mirbeau /1850-1917/ haladó francia regény- és drámairó, aki müveiben szenvedélyesen bírálja kora társadalmat. Pő müvei közül Az üzlet-üzletet /Les Affaires sont les affaires. 19037» budapesti Nettzetï Színház. A pénztárca című egyfelvonásost /Le Portefeuille. 1902/ pedig" a Thália Társaság is előadta.- Alfred Capus /1858-1922/ könnyed és kissé cinikus, múló sikerű vígjátékok szerzője; a század elején nálunk is divatban volt*.- /A ford./- 35 -