Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Részletek egy intrjúból

Bartet asszony / időszakában is egyvalamit keresett a színházban: a nagy szólószámokat.

Márpedig a klasszikus tragédia nem ebból áll. Kern utazéli igazság-e, ha megjegyzem, hogy, legalábbis egészében nézve, mindig kvartettet, kvintettet, szeptettet stb. alkot, amelyen belül az elsó hegedűsnek nem szabad úgy játszania, mintha hegedűversenyt adna elő,s a fagott sem érezheti magát alacsonyabb értékű hangszernek. Talán pontosabban hangzik, ha azt mondom: a francia klasszikus tragédiára ugyanolyan szigorú munkamódszert kellene alkalmazni, amilyet Capet /27/ vezetett be a maga vonósnégyesében. És ahogy ő megirta A vonó művészetét, talán meg kellene Írni /és itt érünk viasza ahhoz a könyvhöz, amelyet sem Talma, se® Copeau nem irt meg/ "a tragédia mechanizmusát" azok számára, akik ennek a legmagasabb rendű művészetnek szentelik életüket.

Egy klasszikus tragédia szinrsvitele sajnos olyan feladat, amelyet a fiatal francia társulatok nem vállalhatnak a bukás veszélye nélkül /és e téren a könnyű, olcsó sikernél nincs is undoritóbb/. A bukás veszélye fennáll, mert az egész társulatnak hosszú előtanulmányokat kell végeznie, ehhez pedig pénzre van szükség, mert a munka időbe telik;

/26/ Az említett színészek közül Jean-Sully Mounet /1841- 1916/, akit Mounet-Sullynek neveztek, kiváló francia tragikus szinész volt, aki különösen Hamlet, Oidipusz és az Andromaché Oresztesz szerepében aratott nagy sikert! feartet asszony /1854-1941/, eredeti nevén Jeanne Julie Régnault,akit kortársai "az isteni" melléknévvel tiszteltek meg, a Comédie Française hires tragikája, Édouard-Alexandre de Max /1869-1924/ pedig gyönyörű hangjáról és eszményi megjelenéséről nevezetes tragikus hős volt.- /A ford./

/27/ Lucien Capet /1873-1928/ hires francia hegedűművész, kora egyik legjobb Beethoven-játékosa. - /A ford./- 32