Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Részletek egy intrjúból

Hadd emlékeztessem önt arra a jelentős befolyásra, amelyet egy francia színházi szakember az európai színházra gyakorolt. Antoine-ra gondolok. És mégis,egy levélben, amelyet 1888-ban, tehát egy évvel a Théâtre Libre megalakulása után irt Sarceynak, Antoine csodálattal teli pontossággal részletezi a szász-meiningeni nagyherceg hires társulatának - amely Sztanyiszlavszkijt is felkavarta - több előadását brüsszeli vendégjátékuk alkalmából. Úgy látom tehát, hogy nem lehet egyszerűen ennek és ennek a külföldi iskolának erre és erre a francia iskolára gyakorolt hatásáról beszélni; sokkal inkább arról beszélhetünk, hogy a különböző iskolák között valamiféle interferencia állt fenn, amelyet gyakran maguk a gyakorlati s zinházi emberek sem ismertek fel. Másrészt,ha történelmi szempontból vizsgáljuk sorra Antoine, Lugnó-Poe, Copeau, Gémier és a Cartel négy tagjának életművét, akkor sokkal inkább munkájuk eredetisége ötlik szembe, mint a külföldi iskolák kinyomozható befolyása. Hogy kérdése utolsó részére feleljek, személy szerint

/2*5/

nagy figyelemmel hallgattam Vlagyimir Szokolov rendezői utasításait és követtem türelmes munkamódszerét. Végül Charles Dullinnel való kapcsolatom során megértettem, hogy érzelmek,a mü tolmácsolójának mélységes és nagyszivü őszintesége nélkül a mi mesterségünk csak üres fintor és semmi más. De mindenekelőtt egyedül dolgoztam.

Mekkora helyet jártat műsorában a klasszikusoknak?

Elégedett-e ezzel az aránnyal, s ha nem, miért?

Egyes kérdéseit úgy fogalmazta meg, hogy ha a választ nem valamilyen azonnali fenntartással kezdenék, azt gondolhatná, hogy azt csinálunk, amit akarunk.Nos,sajnos a hely/25/ Vlagyimir Szokolov orosz származású, Franciaországban élő rendező és szinész.- /A ford./- 29 -