Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Részletek egy intrjúból

Hadd emlékeztessem önt arra a jelentős befolyásra, amelyet egy francia színházi szakember az európai színházra gyakorolt. Antoine-ra gondolok. És mégis,egy levélben, ame­lyet 1888-ban, tehát egy évvel a Théâtre Libre megalakulá­sa után irt Sarceynak, Antoine csodálattal teli pontosság­gal részletezi a szász-meiningeni nagyherceg hires társu­latának - amely Sztanyiszlavszkijt is felkavarta - több előadását brüsszeli vendégjátékuk alkalmából. Úgy látom te­hát, hogy nem lehet egyszerűen ennek és ennek a külföldi is­kolának erre és erre a francia iskolára gyakorolt hatásáról beszélni; sokkal inkább arról beszélhetünk, hogy a különbö­ző iskolák között valamiféle interferencia állt fenn, ame­­lyet gyakran maguk a gyakorlati s zinházi emberek sem ismer­tek fel. Másrészt,ha történelmi szempontból vizsgáljuk sor­ra Antoine, Lugnó-Poe, Copeau, Gémier és a Cartel négy tag­jának életművét, akkor sokkal inkább munkájuk eredetisége ötlik szembe, mint a külföldi iskolák kinyomozható befolyá­sa. Hogy kérdése utolsó részére feleljek, személy szerint /2*5/ nagy figyelemmel hallgattam Vlagyimir Szokolov rende­zői utasításait és követtem türelmes munkamódszerét. Végül Charles Dullinnel való kapcsolatom során megértettem, hogy érzelmek,a mü tolmácsolójának mélységes és nagyszivü őszin­tesége nélkül a mi mesterségünk csak üres fintor és semmi más. De mindenekelőtt egyedül dolgoztam. Mekkora helyet jártat műsorában a klasszikusoknak? Elégedett-e ezzel az aránnyal, s ha nem, miért? Egyes kérdéseit úgy fogalmazta meg, hogy ha a választ nem valamilyen azonnali fenntartással kezdenék, azt gondol­hatná, hogy azt csinálunk, amit akarunk.Nos,sajnos a hely­/25/ Vlagyimir Szokolov orosz származású, Franciaországban élő rendező és szinész.- /A ford./- 29 -

Next

/
Thumbnails
Contents