Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Részletek egy intrjúból

De meg kellene említenem Sztanyiszlavszkij, Báty, Dullin és Copeau, Talma, ciairon kisasszony Btb. Írásait Is... Amit viszont Antoine ás Gémier színpadi mun­­kásságárál tudok, az közömbösen árint. Mondhatnám, ellensé­gesen. Az, hogy valaki mártír vagy próféta, még nem minden; az is szükséges, hogy a mi hitünket vallja. Hogy tartozásaimat Írások és nem a színpadi gyakorlat /szinrevitel, rendezés, Jelmez, ezinpadi Játék stb./ révén Ismerem fel, abban, azt hiszem, nincs semmi meglepd. Értel­münk ugyanis egy adott műre nagyjából azonos és törvénysze­rű módon reagál /ha legalább a tisztánlátást és az őszinte­­séget feltételezzük/, érzékeink reagálásai viszont /a tár­gyaknak és a témának megközelítése vagy, ha úgy tetszik,* birtokbavétele/ nem lehetnek azonosak. /23/ François-Joseph Talma /1763-1826/ kiváló francia tra­fikus színész,aki a Comédie Française-ban egyszerűbb, szlntébb dikciót és korhű Jelmezeket honosított megt nevezetessé tette Napóleonnal való meghitt barátsága, is.- A következó Jegyzetben szerepló Clairon kisasz­­szony, eredeti nevén Claire-Joseph Léris /1723-1803/ hires francia tragika volt, aki főleg Racine és Vol­taire tragédiáiban aratta nagy sikereit; hozzá füzó­­dött az a szenzáció, hogy - Racine Bajazládának Hoxane szerepében - első Ízben 'elent meg abroncsos szók­­nya nélkül, korhű jelmezben.- /A ford.7 /24/ Ki irt okosabban a mi mesterségünkről a szép Clairon­­nált Jouvet egyszer azt mondta nekem: "Nem ő fogal­mazta emlékiratait." Változatlanul azt hiszem, hogy tévedett.- 26

Next

/
Thumbnails
Contents