Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Részletek egy intrjúból

De meg kellene említenem Sztanyiszlavszkij, Báty, Dullin és Copeau, Talma, ciairon kisasszony Btb. Írásait Is... Amit viszont Antoine ás Gémier színpadi munkásságárál tudok, az közömbösen árint. Mondhatnám, ellenségesen. Az, hogy valaki mártír vagy próféta, még nem minden; az is szükséges, hogy a mi hitünket vallja.

Hogy tartozásaimat Írások és nem a színpadi gyakorlat /szinrevitel, rendezés, Jelmez, ezinpadi Játék stb./ révén Ismerem fel, abban, azt hiszem, nincs semmi meglepd. Értelmünk ugyanis egy adott műre nagyjából azonos és törvényszerű módon reagál /ha legalább a tisztánlátást és az őszinteséget feltételezzük/, érzékeink reagálásai viszont /a tárgyaknak és a témának megközelítése vagy, ha úgy tetszik,* birtokbavétele/ nem lehetnek azonosak.

/23/ François-Joseph Talma /1763-1826/ kiváló francia trafikus színész,aki a Comédie Française-ban egyszerűbb, szlntébb dikciót és korhű Jelmezeket honosított megt nevezetessé tette Napóleonnal való meghitt barátsága, is.- A következó Jegyzetben szerepló Clairon kisaszszony, eredeti nevén Claire-Joseph Léris /1723-1803/ hires francia tragika volt, aki főleg Racine és Voltaire tragédiáiban aratta nagy sikereit; hozzá füzódött az a szenzáció, hogy - Racine Bajazládának Hoxane szerepében - első Ízben 'elent meg abroncsos szóknya nélkül, korhű jelmezben.- /A ford.7

/24/ Ki irt okosabban a mi mesterségünkről a szép Claironnált Jouvet egyszer azt mondta nekem: "Nem ő fogalmazta emlékiratait." Változatlanul azt hiszem, hogy tévedett.- 26