Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Száz év színháztörténete

A színművészet Copeau óta nem annyira az erkölcstelenséggel szemben reagál - amely ellen oly ügyetlenül mennydörögtek -, mint inkább a formával szemben.A maga módján, édes istenem, még Rostand is forradalmár, noha kétségkívül kissé tul-illato8Ított. És Copeau-nak talán nincs igaza, amikor /a Revue Blanche-ban/ úgy agyonzuzza udvarias iróniájával. Noha tökéletes terméke a háromdimenzióa színpadi doboznak, mégis megpróbálkozik valamivel - ez pedig az akrobatikusan bravúros alexandrin, azaz a Chantecler. De a Marseillaise színpadra való átültetése nem több kegyeleti aktusnál A valóságban Rostand és a többiek legfeljebb csak Jellegzetesen hangzási problémákkal törődnek; a Játéktér, Aiszkhülosz vagy Molière módján, egyiküket sem érdekli. A színpad már csak egy kis zug, egy hálófülke alakját ölti magára; egyetlen kelléke az ágy. Feydeau, a nevetésnek ez a gépésze,aki tehetségesebb volt Becque-nél és jobb megfigyelő, mint Rostand,Ibsen, D’Annunzio vagy Maeterlinck, ez a gyors és zsilipszerüen automatikus iró zseniálisan játszik ezzel a lezárt házzal. Antoine a maga részéről szintén becsukja a dobozt és kész a naturalista szinház. A színész, hogy igaz legyen, hátatfordit a közönségnek; megjelennek a nyers husdarabok - azaz a nyers valóság. ' k technika a Grand Guignol technikájának tökéletesített változata.Antoine-nak ez az abszurdumig lelkiismeretes mutatványa a francia színpad hét és fél évszázadának a tagadása.

/12/ Célzás ^dmond Rostand-nak 1919-ben keletkezett Le Vol de "la Marseillaise" /A Marseillaise elrablása/ c.müvére.- /A ford./

/13/ Antoine a Théâtre Libre egyik előadásán valódi nyershúst rakott a szinpadi mészárszékbe.- /A ford./

20 -