Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

sem ismertük, de minden előadáson telt ház volt. Székét a darabokat játszottuk vándorolva Hunan tartomány déli vidékeitől egészen Kujlinig, a már akkor párhuzzamos szereposztásban játszottuk a darabokat.

Tiao Kuang-tan: Kiegészítésképpen néhány apróság: A délnyugaton működő I., II., VIII. és IX. társulat tulajdonképpen a sangháji drámamozgalom művészi hagyományainak folytatója volt. A tapasztaltabb és idősebb sangháji művészek tanítottak minket - az itt jelenlevők közül sokan akkor kezdték pályafutásukat - ezekben a társulatokban.//Közbeszólás:/ Akkor még diákok voltunk!/ Persze, az akkori körülményeket össze sem lehet hasonlítani a maiakkal, de a minőség fokozása érdekében mi szorgalmasan gyakoroltunk énekelni, táncolni. /Hezia Csun: Az énektanulás feltétlenül szükséges volt. Gyakran szabad téren játszottunk, ha nem fejlesztettük volna hangunkat, meg sem hallott volna a közönség. Minden előadás végén lementünk a közönség közé, hogy meghallgassuk véleményüket s a közönség véleménye alapján igyekeztünk tökéletesíteni előadásainkat./ Ami az elméleti továbbképzést illeti, akkoriban szinházelméleti könyv igen kevés volt, de ha egyhez hozzájutottunk, azt végigtanulmányoztuk. Az olyan folyóiratokat,mint a "Csü-csang Ji su" /A színpad művészete/ cimü, elejétől végig elolvastuk. Az akkori "Csen-csung Jen-csü" /Színházi szemle/ - amelyet a társulatok maguk szerkesztettek - gyakran közölt színművészeti tapasztalatokat összegező cikkeket, ez mind hozzájárult a mi színvonalunk emeléséhez./ Hszla Csun: Akkoriban mind szorgalmasan tanulmányoztuk a Ho Meng-fu által lefordított "A szovjet színművészet módszereiről" cimü elméleti könyvet. - Tan-Ko: Az is akkor volt, hogy Cseng Csü-li elvtára könyvét, "A szerep születése" cimüt, tanulmányoztuk; amikor Cseng Csün-li elvtárs megírta a könyvet, nyom- 71 -