Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

ban hozzánk, a IX. társulathoz hozta el,hogy olvassuk el s mondjunk róla véleményt, aztán a mi véleményünk alapján javította át a kéziratot. A mi segítségünkkel jelent meg sokszorosított /rotaprint/ kiadásban. A felszabadulás után azonban ez a munka, amely pedig a mi kinai gyakorlatunkban tárgyalta a s zinészl mesterség kérdéseit, elkerülte az emberek figyelmét./

Az I., II., Till, és IX.társulat mesterei a politikai stratégiai és taktikai tapasztalatok kicserélésén túl a kölcsönös művészeti tapasztalatcserét, egymás előadásainak meglátogatását is rendszeresítették. Azt is megállapítottuk akkoriban, hogy minden társulat előadásainak megvannak a maguk sajátos művészi vonásai; ha nem törekedtünk volna a művészi igényességre, ilyen egyéni művészi sajátságok nem alakulhattak volha ki. Azt mondhatjuk, hogy ezek a sajátos művészeti vonások az egyéni stilus kialakításának az alapjai.

Minden társulat működésének színhelyén működtek a Kuomin-tang politikai propaganda-együttesei, csak úgy hódíthattunk nagyobb számú közönséget,ha magasabb művészi színvonalú produkciót nyújtottunk.

Csu Lln: Amikor Hunan és Kujlin tartományokba is bevonultak a japánok, mi is tartottunk előadásokat, a Kuomintang politikai propaganda-együttesei is. Az volt a helyzet, hogy nemcsak az egyszerű emberekből álló széles közönség szerette látogatni a mi előadásainkat, hanem a Kuomintang-tisztek is szívesebben jöttek a mi előadásainkra, mint a saját propaganda-együttesükére. Minthogy mi viszonylag magasabb művészeti szintet képviseltünk, bár előadásaink eszmei tartalmával ők nem voltak elégedettek, előadásaink művészi vonásai gyakoroltak vonzóerőt rájuk, úgyhogy szívesen jöttek el az előadásainkra. /Tiao Kuang-tan: Az is előfordult, hogy a mi társulatunk és a Kuomintang-együttes- 72 -