Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

jenani tanácskozása indította el uj utón az operát: a tőségekhez való fordulás ás a mai álét visszatükrözósének utján. Ezárt úgy gondolom, 1942-től kell számítanunk a modern kínai opera kezdetét. Csupán a Kínai Népköztársaság megalapítása éta tapasztalhatunk ezen a területen nagy fejlődést; számtalan tárnát dolgoztak már fel, többségükben uj,forradalmi történeteket mutatnak be egész estét betöltő operákban.

2.

A modern színdarabok Kínában először annak az 1911-ben lezajlott forradalomnak az előestéjén jelentek meg, amely köztársasággá alakította az országot. Ennek az időszaknak ifjú értelmisége szembefordult a Csing dinasztia növekvő korrupciójával, az országot elözönlő idegen hatalmakkal, az ország felosztásának a veszélyével. Megkísérelte fölébreszteni a kínai népet az ország megmentésére politikai mozgalmak szervezésével. Mig azonban egyik részük a politikai irodalmat művelte, más részük az elbeszélés éa a költészet eszközeivel hirdette a hazaszeretetei. 1907 júniusában Japánban tanuló kinai diákok a dráma európai formáját használták felárrá, hogy ábrázolják a nemzeti érzés növekedő áramlatát. Az első szinmü, amelyet bemutattak, Harriet Beecher Stowe közismert elbeszéléséből készült: a "Tamás bátya kunyhója", amelynek a faji előítéletek elleni lázadás a témája.Eredeti vallásos eszméit elvetették; a darab a négerek győzelmével végződött, a rabszolga-kereskedőket és az üldöző csapatokat megölték - olyan változtatás volt ez a darabon, amelyet megengedhetőnek kell tartanunk, hiszen az volt a célja,hogy felkeltse a közönség indulatait. A "Tamás bátya kunyhója" öt felvonásból állt, de a nézők érdeklődésének ébrentartása céljából közjátékokkal volt megtűzdelve - ez természetesen nincs teljesen összhangban a modern színpad törvényeivel. Ezt a darabot aztán Sanghájban is be- 6 -